Csak én járok idegbetegként sétálni, vagy más is hasonló helyzetben van?

Mert biztos messze lakunk egymástól.:))

Én is idegbeteg vagyok amikor 3 éves ikrekkel "sétálok". Csak én az ellenkezőjéért. Rohannak, előreszaladnak, ezerrel tekerik a bicajt, én meg ordítozok utánnuk, és közben a frász kerülget.

Mit nem adnék ha néha szöszmötölnének....:)

Nekem a nagyobb az pelenkás korától fogva példaértékűen közlekedett. Semmi hiszti pedig nem volt egyszerű természet, fel sem merült, hogy ha átmegyünk az úton akkor ő nem száll le a motorról és nem fogja a kezem. Mint a kisangyal, kérni se kellett soha. El is voltam telve, hogy na igen, éééén aztán tudok gyereket nevelni, bezzeg mások....

Fel se merült bennem, hogy a kicsivel aki már a babakocsiban látta maga előtt a jó példát majd másképp lesz. Na ahogy kiszabadult a babakocsiból mint a süket kerge kecske megvadult. Az addig szépen sétáló kislány a zebra közepén kapott földön fetrengős hisztirohamot és alig bírtam felvakarni egyik kezemben a kismotorral, másikban a bevásárlószatyorral, közben persze váltott a lámpa, hogy majd 2x2 sávban meginduljanak az autók. Egy gyomorgörcs volt bárhová is menni vele mert mindig balhés üvöltős műsort adtunk. Vagy a gyerek üvöltött vagy én, vagy mind a ketten. Könyörögni kellett hogy megfogja a kezem ha átmegyünk az úton, de mire átértünk abból is hisztis tekergés lett, mintha egy vergődő óriáspolippal birkóztam volna.