Megjegyzés a gyerekre a munkahelyemen: kéne valamit tennem, reagálnom, vagy nyeljem le?

Őszintén szólva én nagyon is örülnék, hogy nem akarnak rám komolyabb feladatot bízni, szerintem két gyerek meg háztartás és a többi mellett elég a "sima" feladat a munkahelyen... Pedig még soha egy napot ne voltam táppénzen, mióta 3 éve visszajöttem dolgozni. Csak nekem most más dolgok fontosabbak.

Ha viszont te úgy érzed, szeretnéd a nagyobb feladatot és bele is fér, akkor ott és akkor kellett volna kerek perec mondani, hogy nem szoktak betegek lenni a gyerekek, örülnél a pluszfeladatnak és bánt, hogy meg sem kérdeztek, és kéred, hogy legközelebb ha lesz lehetőség, beszéljenek veled.

Ismerős a helyzet...engem is nagyon csúnyán megkülönböztetnek a gyerek miatt (2 éves, de nem beteges túlzottan), pedig jóval képzettebb és tapasztaltabb vagyok, mint pár gyerektelen kolléganőm.

Nagyon önbizalom romboló, hogy nekem sem adnak komoly feladatot (pedig szülés előtt simán, tömegével oldottam meg hasonlókat), és az összes továbbképzésről is le vagyok húzva, a többiek meg mind mehetnek.

Sajnos kénytelen vagyok ezt elviselni, mert utcára kerülni sem jobb, és ennél nem találnék most jobb munkát.

Csak azzal vígasztalom magam, hogy tíz év múlva talán rám lesznek irigyek a ma engem lesajnáló, és a karrierjüknek élő kolléganők (sok már negyven körüli, gyerektelen)