Teljesen összeomlottam. Szerintetek hol rontottam el?

A lányod egyre jobban öntudatra ébred. Ez a dackorszak kezdete. Most próbálgatja, hogy meddig tart a hatalma, hogy meddig mehet el, hogy mit engedhet meg magának. Önállósodik. Ez természetes folyamat és még egy darabig el fog tartani, Vannak gyerekek, akiknél nagyon látványos tud lenni és van akinél alig észrevehető.

Amit tehetsz, az az, hogy határozottan meghúzod a vonalat a nemszabad és a szabad között és ahhoz következetesen tartod magad. A hisztiről nem veszel tudomást, de a jó viselkedést jutalmazod. Elég szóval is, de néha lehet kézzelfoghatóbb is a jutalom. Biztosan sok cikket találsz erről az interneten is. Sok sikert!

Egyetértek az előttem szólóval.

Egyébként nálunk is hasonló a helyzet, már kb. 3 hónapja (!), most másfél éves a kisfiam, és nem látom jelét, hogy a hisztizéssel hamarosan felhagyna:(

Annyit veszek észre maximum, hogy rövidebb ideig ordít, ha valamit nem lehet. De azért próbálkozik, hátha elér valamit a visítással. Itt kell állítólag nagyon következetesnek lenni: ha valamit egyszer nem lehet, akkor akárhogy ordít, NEM LEHET. Én kitartok emellett, de bevallom kezd elegem lenni:(

Ja, és ő nem fejelget (bár egyszer-egyszer azzal is próbálkozott), hanem verekszik, üt, püföl. Kb. 11 hónaposan ütött először: lefogtam a kezét, egy ideig használt.

Utána, amikor ez már nem jött be, elszomorodtam, úgy tettem, mintha sírnék. Ő megvigasztalt.

Aztán, mivel az előbbi módszer sem használt sokáig, ha elkezdett ütni, kimentem a konyhába egyedül, nem csuktam rá az ajtót, utánam jöhetett, de nem vettem fel, megsértődtem.

Most, hogy elkezdett jönni a foga ismét, és feszültebb lett, mint egyébként, okkal-ok nélkül megint kaptam. Egy héten át minden nap próbáltam minden módszert. Végül odacsaptam.

És most, nem akarom elkiabálni, de azóta ha valami nem tetszik, vagy nem azt teszem, amit éppen szeretne, látszik rajta, hogy meggondolja, hogy üssön-e, és nem üt.

Ne érts félre, nem vagyok verés párti, soha nem bántottam egyébként, és azt hiszem, hogy 7-8 hónapon át tűrtem, és próbálkoztam minden más okosabb módszerrel. De úgy látszik, sajnos, van (legalábbis az én fiamnál), amikor más már nem segít.

Milyen érdekes volt a második válaszolót olvasni..na csak mert én is már nem tudom mit csináljak.

De amúgy ugyanez volt amit a kérdező ír, mi is a fiammal olyan jól megvoltunk együtt, tökéletes volt a kapcsolatunk:) jó ez most így furán hangzik, de egésznap jól elvoltunk együtt én is élveztem és aranyos, kedves nyugodt gyermek volt.

Aztán nála mondjuk később tört ki ez a dackorszak (20 hós kora körül) de azóta annyira xarul érzem magam, mert nálunk is ez megy, mintha elcserélték volna a gyerekemet...pedig én úgy érzem, tényleg mindig figyeltünk rá, és következetesek is vagyunk vele mégis olyan hisztis jeleneteket tud rendezni hogy csak lesek..:(

Ő mondjuk nem üt viszont hozzánkvágja a játékait meg amit épp talál.Most azt csinálom hogy amit hozzánk dobott azt elrakom a szekrénytetejére, hátha rájön h egy idő után nincs mivel játsszon.

Én mostanában ha rátör a "roham" beviszem a szobájába és amig hisztizik ott kell maradjon.

De ezt is utálom..dehát ez van, ha engedjük szabadon garázdálkodni, csak még rosszabb a helyzet!

Én azt vettem észre hogy igenis kikényszeriti hogy megkapja a büntetést ( a szobába menetelt) ahol is kitombolhatja magát és folytatódhat minden mintha mi se történt volna.

Tehát mikor megpróbálunk nem figyelni a hisztijére, akkor nem hagyja ám abba addig csinálja vagy olyat csinál amit BIZTOS hogy nem fogunk engedni.

Én úgy látom a határait feszegeti,mit szabad neki és mit nem és az ad neki biztonságot ha azt látja hogy amit nem szabad azt SOSE szabad akármi is van.

Egy időben pl.harapott de mindig elhúztuk magunkat készen állva arra h bármikor haraphat és hogy akkor ne hagyjuk neki (nálatok a fejelésnél is ez lehet hogy midnig úgy kell hozzáállni hogy bármikor fejelhet és akkor fel kell készülni az elhárítására)mi is mindig elhúzódtunk a harapás elől, meg eltoltuk a fejét stb.és abbahagyta egy idő után! ma már sose harap még dühében se.

(27 hós fiú)

szia! egyetértek az első válaszolóval. következetes legyél vele, tudom, és mindenki tudja, hogy ez néha piszok nehéz, de ő most próbálgatja a határait. ha most megérzi, hogy bizonytala vagy és irányíthat Téged, később nehezebb lesz helyrehozni. sok erőt és kitartást kívánok :)

ha nagyon nehéz, gondolj arra, hogy egyszer csak túlestek ezen a nehéz időszakon :)