Megőrülök a gyerekemtől, mit csináljak vele?

Szerintem unatkozik a tesók nélkül. Nekem is másfél éves a legkisebb, a nővérei 3, és 4,5 évesek. Ha itthon vannak a nagyok, teljesen jól elvannak, bármit tudok csinálni mellettük. Ha nincsenek, nálunk is nyafog a kicsi, és egész délelőtt a sarkamban van. A reakció intenzitása temperamentum függő, de én is találkozom a jelenséggel. Én vele szoktam tölteni a délelőttöt, és amikor alszik, akkor behozom a lemaradást. Utána megyünk az oviba a többiekért.

Szerintem semmi kóros nincs benne, ki fogja nőni. Egyébként nálunk én sem tapasztaltam ilyen a nagylányoknál.

Szia!

Nálunk nem volt ennyire drasztikus a helyzet de a kisfiam is már születése óta az a fajta gyerek akit hurcolászni kellett, sőt, nem tudtam elmosogatni hiába raktam magam mellé pihenőszékbe, babakocsiba, ha már nem rá néztem és neki beszéltem, visított.

Én úgy gondolom, hogy idejében fordítottam vissza a dolgokat ezért sem fajult el a helyzet, kb 4-5 hós lehetett amikor besokalltam hogy semmit nem tudok nélküle csinálni, még pisilni sem, ekkor azt kezdtem el csinálni hogy igenis elmosogattam, kiteregettem, vittem magammal továbbra is mindenhova de hagytam sírni... közben végig pofáztam neki, volt hogy tök nagy marhaságokat mert már értelmes dolog nem jutott az eszembe... énekeltem, táncoltam, láttam rajta hogy néha 1-1 nagyon lélegzetű hisztiből felnéz, mosolyog egyet a bolondos anyján majd folytatta a hisztit. Vagyis tudatosan csinálta (szerintem), de egy idő-pár hét- után megszokta a helyzetet.

Persze amikor elkezdett járni akkor is visszatérő probléma volt ez, de amikor tényleg dolgom volt és muszáj volt elszakadnom mellőle, felvettem a pléhpofát és ő hiába üvöltött én mosolyogtam rá, kedvesen szóltam hozzá és közben csináltam a dolgomat. Miközben ő hisztizett és elmeséltem neki hogy mennyi dolgom van és hogy ő már nagyfiú és keresse meg a kék kisautót, hozzon egy zsepit hogy kifújjuk az orrát stb.... és pár perc után megnyugodott, elindult zsepiér de közben talált egy kisautót és máris egyedül játszott a szobában.

Szóval a lényeg, hagyd! Én ezt tenném, nem tudom hogy jó-e vagy sem, nálunk ez jött be.

Csinálj úgy mintha fel sem tűnne a hisztije, beszélj vele tök aranyosan, ne reagálj a sírására, majd észreveszi egy idő után hogy ezzel nem ér el semmit.

Az én fiam most 22 hónapos, jelenleg nálunk ez úgy működik hogy kint főzök, odajön, mondja hogy menjek be vele a szobájába játszani, én mondom hogy most nem tudok mert megkell főzni az ebédet, erre ő elkezd visítani, üvölteni, én meg annyit mondok neki hogy ha abbahagyja a sírást akkor ha megfőztem, bemegyek vele a szobába. Persze ezt többször el kell mondanom neki mire eljut a füléhez, de 2 perc hiszti után visszamegy a szobába mesét nézni, én pedig igyekszem gyorsan elvégezni a dolgom és mivel megígértem, elmegyek vele a szobájába játszani.

Tehát az én fiam már megérti azt hogy várjon, ha végeztem megyek. Persze ehhez biztos az is kell hogy ne vágjuk át a gyereket, ha megígérem neki akkor úgy is kell lennie, így később is tudni fogja hogy úgy lesz ahogy mondom.

Remélem egy picit segítettem.

2-es vagyok

Amúgy ezen a wc-s sztorin jót nevettem. :)

Én is a fiammal járok még nagywc-zni is, mindig kap egy kocka papírt amivel eljátszik pár másodpercig-percig amíg végzek, majd örül neki hogy bedobhatja a papírját a wc-be és jövünk is ki.

Eszem a szívüket:-)

Én már könnyen beszélek, mert szeptembertől ovis a fiam, de előtte pont olyan volt, mint a tieitek.

Nálunk úgy működött, hogy délelőtt 10-ig, 11-ig gyakorlatilag rám volt nőve, dajkálni, ölelni, szeretgetni kellett, aztán észhez tért, onnantól elvolt a játékaival, majd a déli alvás után megint rámnőtt egy időre, és délutáni tesós játszás után este is anyafüggő volt. Ő sem első gyerek, hanem 5., de ilyet rajta kívül még nem tapasztaltam.

Mivel hétköznap oviban vannak a nővérével, aki nagyon kis független kicsi korától, a nagyja "anyafenekébebújás" az esti időszakra tevődik, meg persze az altatásra. Ja meg persze reggel úgy kell öltöztetnem, hogy a lehető legnagyobb felülettel hozzám tudjon bújni.

Érdekesség, hogy néhány havonta több napra apára szoktam hagyni, vagy a nagyszülőkhöz visszük őket, amikor szakmai gyakorlaton vagyok, és olyankor nem keres helyettem pótlékot, tök jól elvan, de amikor hazaérek....gondolhatjátok!

Az én gyermekem is ilyen típus. Csak nekem ő az első (és egyetlen). Ezért nem vállaltam többet :)

Neked a harmadik lett ilyen habitusú, az első kettővel szerencséd volt :) Kinövi majd ő is ne aggódj.