Mernétek így vállalnia a negyedik gyereket?

Kedves kérdező! Mi hárman vagyunk testvérek, 9 és 13 évesek voltunk, mikor anya a harmadik testvérünket szülte. Úgy tudom, akartak volna negyediket is, de nem jött össze. Később anya azt is mondta, hogy nehezen bírná már két kisgyerekkel.

Ő is 40 éves kor körül volt akkor, kicsit idősebb, mint te. De 40 éves és 40 éves között is van különbség, anya nem a legfürgébb, legenergikusabb nők közé tartozik. Te lehet, hogy fiatalosabb vagy.

Amin itt sok dolog múlik, az szerintem az, hogy ha szükséges lesz, akkor kapsz-e majd segítséget. Egyrészt vannak-e hadrafogható, segítőkész nagymamák, ha vannak, milyen távol laknak. Másrészt hogy a nagyobb gyerekeid, főleg a 10 éves, mennyire örülne még egy kistesónak és mennyire segítőkész a mostanival. Harmadrészt hogy anyagilag megengedhetitek-e magatoknak, hogy alkalmanként fizetett segítséget alkalmaztok. Nálunk átlagosan évi egyszer egy nap volt ilyen.

Gondold át ezeket, aztán ha vállalhatónak érzed, vállaljátok be. Klassz dolog lehet négyen testvéreknek lenni.

Én nem értem azokat akiket rá mernek kérdezni, hogy minek még egy gyerek? Talán, mert akkor érezné teljesnek a családot, az tenné boldoggá, ha négyen lennének. Mindegy is, miért szeretne, nem az volt a kérdés, hogy kell-e negyedik gyerek, hanem, hogy ennyi idősen bevállalja-e? Nyilván nem a fórumozókhoz fogja igazítani ezt a döntést, de kíváncsi simán lehet a véleményekre.

Nehéz kérdés ez kérdező. Azért nehéz, mert nem sokat írtál, hogy mennyi segítséged van. Hogy érzed, te bírnád idegileg, fizikailag minden területen a négy gyerekkel járó strapát? Én 34 éves vagyok, a harmadik gyermekünket várom. Én szívesen szültem volna 25-28 évesen, csak akkor nem volt párom, akkor fejeztem be az egyetemet, kezdtem dolgozni. 29 évesen ismertem meg a páromat, majdnem 31 voltam mikor az első gyerekünk megszületett, 32, mikor a második és 34 mire a harmadik megszületik. Szóval, nem vaciláltunk sokat, mert legalább három gyermeket szerettünk volna. De bennem már most ott van, hogy mi lesz 20 év múlva? 53-54 éves leszek, mire leérettségizik a legkisebb, és kb hatvan mire elvégzi az egyetemet, ha megy oda. Szóval ez riasztó. Hogy fogom bírni, Dolgozni, plusz a gyerekeket segíteni? Bennem is bennem van, hogy de jó lenne, ha esetleg négy lenne. Igen, de mi van, ha ne adj Isten történik valami a férjemmel? Vagy velem? Akkor itt marad valakire a 3-4 gyerek? Engem inkább ezek a gondolatok riasztanak.

Van egy ismerősöm, az anyuka két évvel idősebb, mint én, tehát 36 éves és hét gyermeke van. Lelkész házaspár. Gyönyörű gyerekek, boldogok és mind a parókiára születtek. Na, ott a szülők nem vacilálnak ilyeneken, hogy mi lesz, ha valamelyikük kibukik a sorból, vagy azon, hogy fognak egyetemre menni, sőt, ott jön majd a folytatás is. Szerintem 10-ig meg sem állnak, vagy addig, amíg anyuka tud szülni.

50-100 évvel ezelőtt sem tette fel a kérdést a szomszédasszony a nagyanyáinknak, dédanyáinknak, hogy minek negyedik gyerek, mikor ezt a hármat sem tudod rendesen felnevelni!!! Jöttek sorban a gyerekek és java felnőtt, aki életben maradt. Felnőttek olyan körülmények között amilyenben. Sajnos a mai világ lett ilyen, hogy egyből ufó vagy, ha ne adj Isten nagy családot szeretnél. Nagyon szomorú.

Kérdező! Ha úgy érzed bírja az egészséged, van fizikumot, bírni fogod idegileg és nincsenek olyan félelmeid, mint nekem, hogy hány éves leszel, ha érettségizik a gyerek, akkor rajta! Jó, hogy manapság valaki gondolkodik negyedik gyerekben is! Sok sikert neketek!

"50-100 évvel ezelőtt sem tette fel a kérdést a szomszédasszony a nagyanyáinknak, dédanyáinknak, hogy minek negyedik gyerek, mikor ezt a hármat sem tudod rendesen felnevelni!!! Jöttek sorban a gyerekek és java felnőtt, aki életben maradt. Felnőttek olyan körülmények között amilyenben."

1. Akkoriban a fogamzásgátlás nem igazán létezett, így nagyon családtervezésről se beszélhetünk, nem feltétlenül saját döntés volt a gyerekszám.

2. A magas gyermekhalandóság miatt (25-33%!!) régen inkább a "mennyiségi" gyermekvállalás volt jellemző.

3. Más volt a gazdaság szerkezete, bár utóbb meg is bukott a rendszer, de akkori tudás szerint az életkörülmények stabilak voltak és fel lehetett nevelni 7-10 gyermeket is.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy most ne lehetne sok gyermeket vállalni, de ne akarjuk az almát a körtéhez hasonlítani. Ennyi erővel parasztromantikázhatunk kútból húzott vízzel és petróleumlámpával, hiszen "akkor is megéltek valahogy közművek nélkül". Mégse láttam még embert, aki erre hivatkozva kiköttette volna őket az otthonából.