Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Azt hittem, ezeken már túl...

Azt hittem, ezeken már túl vagyunk. Újra meg kell tanítanom Neki a már jól megtanult és alkalmazott szabályokat?

Figyelt kérdés

A kisfiam 2 éves múlt. Tombol a dackorszak: nagyon akaratos, türelmetlen, de ez életkori sajátosság. Ezzel nem is lenne bajom. Viszont egy pár napja nem ismerek rá: olyan csínytevései vannak, amelyek mondjuk 1 éves korában elmentek, de most? Napjában többször kiönti a vizét vagy a levesét, ledobálja a kaját, direkt eltör vagy szétszed dolgokat, napjában többször a földre borítja a fülbevalóimat, aztán győzzem szedegetni a szőnyegből, kinyitja a vegyszeres szekrényt /gyönyörűen megtanulta, hogy nem szabad/, tépkedi a rattan szekrényke már megtépázott ajtaját, folyton az ágyon gyurmázik, pedig tudja, hogy csak a szobájában a kisasztalkáján szabad, újra folyton engem húz-nyúz, hogy menjek vele, pedig már azt hittem, ez az időszak is lecsengett.

Alapjában véve egy nagyon jól nevelt kisfiú, rengeteget foglalkozom Vele, tegnap voltunk a barátnőméknél látogatóban, és el voltak ájulva, hogy milyen jól viselkedik. De itthon nem ismerek rá. Próbáltam nem állandóan korlátozni, nincsen sok szabály, de a rongálást, valamint a rá veszélyes dolgokat nem.engedhetem.

Úgy érzem magam, mint egy folyton károgó varjú: 'Nem szabad!' Neee! Ne csináld! Miért csináltad ezt?' Nem akarok ilyen anyuka lenni. Ráadásul nagyon fogytán van a türelmem, az elmúlt napokban többször elgurult a gyógyszerem. Nem emelek kezet rá /sosem tettem/, hanem beküldöm a szobájába /ez hatásos nála/, de ma például nagyon csúnyán kiabáltam Vele. Ez sem én vagyok. Nem akarok kiabálós, veszekedős anyuka lenni, aki azonnal ugrik az első kis csínytevésre. Eddig működött az, hogy mindemt türelmesen, akár napi többször is elmagyaráztam Neki. Mi történt Vele?

Van egy kistesója, akit imád, nem hinném, hogy féltékenység. Lassan félévs a hugi, és csak mostanában fordult így ki magából. Hiányzik nekem az az anyuka, aki voltam, aki általában higgadtan, derűsen, türelmesen tudott reagálni. Hová tűnt a türelmem?

Hasonló korú gyermekek anyukái? Ti is tapasztaltatok ilyet?


2015. jún. 25. 15:09
 1/1 anonim ***** válasza:

Persze. Alakul a személyisége, és először felnőttekkel szembehelyezkedve tudja átélni, hogy neki bizony önálló akarata van.

Igyekezz eltüntetni a tiltott dolgokat, és minél több érdekes, de megengedett játéklehetőséget adni neki. A szekrényajtót persze nem szerelheted le, de az ékszereket felrakhatod magasra, kicsukhatod őt abból a szobából ahol érzékeny bútorok állnak, stb. Nagyon jó, ha van egy elkerített szobarész, ami teljesen biztonságos, nincs összetörhető, széttéphető, lenyelhető dolog benne. Ha nem tudsz 100%-ban a gyerekre figyelni, tedd be ide. Ha együtt játszotok, persze lehet bárhol a lakásban, de ha épp nem tudsz vele lenni, helyezd biztonságba. Akkor is berakhatod ide, ha nem tud lemondani a tévé nyomkodásáról vagy hasonló csábító dologról, hiszen kint csak az okos nagy gyerekek játszhatnak.

2015. jún. 27. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!