"Ne ölelgess" típusú gyerek. Kinövi, vagy ilyen marad?
15 hónapos, igazán soha nem láttam rajta, hogy annyira igényelné a testkontaktust. Mióta elindult, végképp. Ha megfogom, megölelem, megpuszilom, mérgesen eltol, hogy ne tartsam fel ilyen marhaságokkal, neki fontos mehetnékje van.
A közeli testkontaktust leszámítva nagyon interaktív. A maga nyelvén folyamatosan beszél, mutogat dolgokra, a 2-3 szavas szókincsét is használja. (Pl. ha a távolban felugat egy kutya, akkor ugatást imitálva a hang irányába mutat és nézi, hogy mi is észrevettük-e.)
Gyakorlatilag bárkivel találkozik, próbál haverkodni, vigyorog, mutogat, próbálja felhívni idegenek figyelmét is magára.
Egyedül ez a fizikai kontaktus dolog más nála, ebben távolságtartóbb. Arra kifejezetten rosszul reagál, ha a kezét megfogjuk, mert segíteni szeretnénk összerendezni az ujjait egy mozdulathoz. Ilyenkor kitépi a kezét a kezünkből és csúnyán néz.
Olyankor viszont kapaszkodik a kezünkben, amikor nagyon menne, de a távolság még sok neki. Szinte húz maga után, mint egy biomankót, a testsúlyát kissé a felnőtt kézre terhelve.
Nekem úgy tűnik, hogy ez veleszületett temperamentum kérdése lehet, viszont első gyerek, így tapasztalatom nem sok van.
Kell ezzel bármit kezdeni, vagy fogadjam el, hogy nem ölelkezős-puszilkodós típus és ennyi?
válasza: válasza:Most, hogy jobban végiggondoltam, a kifejezetten szoros testkontaktust utasítja csak el.
Ha birkózni kell, vagy mászókának használni minket, akkor jön. Dörgölőzik, játék közben háttal nekünk dől. Szorosan összesimulni nem szeret. Mintha zavarná, hogy akadályozzuk a mozgásban, kitakarunk valamit a látóteréből.
Olyat viszont szívesen játszik, hogy a saját száját pöckölgeti beöbeö hangot kiadva, majd nyúl a miénk felé, közben mondja, hogy beöbeö (kvázi utasít :)) és nekünk is beöbeözni kell. (Bocs, biztos van erre szabatosabb kifejezés magyarul, de én nem ismerem.)
válasza: válasza: válasza:Bizonyára temperamentumtól is függ...
a lányom konkrétan egy matrica volt és még most is az (7 éves), extra testkontaktusfüggő. Nem így a fiam, vele csak akkor lehetett ölelést kivitelezni amikor ő kezdeményezte, tudod, az a töltekezés-féle gyors dolog két rohanás között. Merthogy szerintem sosem ért rá, én meg nem erőltettem és nem is hagytam erőltetni senkinek, mamák meg is voltak sértődve rám, hogy mi az, hogy nem parancsolom oda a gyereket dajkálódni... másfél-két éves kora körül annyira nem bírta a szeretetnyilvánítást, hogy ha puszit kapott, azt is azonnal és utálkozva letörölte :) Ha nagy beteg volt olyankor hozzám bújt, az igaz, de ha jól volt, sosem. Kivéve a dögönyözős játékok, na azt mindig nagyon bírta és imádta. Egyébként ő is nagyon barátkozós-haverkodós volt, kommunikatív, szép szókinccsel stb - de pl az éneklés vagy ölbéli játékok nem érdekelték sosem, és mindig mindent egyedül akart csinálni.
Most 5 éves, kedveskedős, jön gyakran, puszil, bújik sokat magától is, vagy ha én kezdeményezek akkor vevő rá :) legfeljebb mondja, hogy anyaaa, mostmár mennék játszani! Szerintem egyébként sok gyerek van ezzel így, egyszerűen annyi minden van, hogy nem érnek rá ők erre a bujcsizásra... de ha a lehetőséget megadjuk nekik, később változik erre az igényük, és tudják majd, hogy anya ott van és ez milyen jó - és ki is használják.
Érdekes egyébként, szoktam kérdezgetni őket minek örültek legjobban aznap stb, és a múltkor azt találtam kérdezni, hogy miből érezted ma legjobban, hogy szeretlek? a fiam habozás nélkül azt válaszolta, hogy amikor ébredéskor megpusziltál és összebújtunk, míg a lányom egy dicséretet emelt ki aznapról... azóta sokszor megkérdeztem már tőlük, és a matrica lányom rendre a lelki megerősítést emeli ki + az együtt töltött minőségi időt, míg a fiam a sok szeretgetést és csak másodrendűként a közös élményeket-játékokat stb.
pedig kb 4-5x annyit kezdeményez bujcsizást a lányom. szóval fura.
Egyébként mindkét nagymama mondta, hogy biztos tőlük örökölte, mert egyikük se ölelkezős típus. Ezzel kapcsolatban annyi fenntartásom van, hogy anyósomat érzelmi ridegtartásban nevelték (nevelőintézetben is volt pár évet, mert "útban volt" az anyjának), míg anyukám a háború alatt született és kényszerből élete első éveiben egy rokon nevelte. Amikor nagymamám már rendezte az anyagi helyzetét (elkoboztak tőle mindent), akkor vette ismét magához anyukámat.
Ezért náluk nehéz megállapítani az ok-okozati viszonyt, lehet egy sima védekező mechanizmus - "ha már úgyse kellek, inkább én se akarom a kontaktot".
Erőltetni semmiképp nem szeretném. Férjem is, én is puszilgatósabb típusok vagyunk, de elfogadom, hogy van, aki nem.
Tény, hogy a lányunk soha nem volt ragadós, nagyon pici korától kezdve sokáig el tudott mélyülni abban, hogy valamit nézeget, játszik vele. Az utóbbi időben már kellünk vagy partnernek, vagy közönségnek. A cipőket imádja, vagy a sajátját, vagy valamelyikünkét hozza és mutatja, hogy szeretné felvenni, segítsünk neki. A 41-es férfibakancsokban kifejezetten hülyén szokott kinézni :)
De az is aranyos, amikor az én lábamra próbálja felhúzni az ő mini-szandálját.
Beütöttek a "de akarom, de nem kaphatom meg" típusú hisztik is. Ilyenkor néha segít az ölelés, meg mellé a "tudom, hogy most mérges vagy, hogy nem rághatod meg a mobiltelefont, de semmi baj".
A mondókákat, énekeket imádja, szerintem próbál is énekelni, bár kívülről inkább nyüszítésnek tűnik, de táncol hozzá. Azt rettentően szereti, ha mondókákhoz gesztusokat kapcsolunk és azonnal mutogatja ő is.
Üdvözlésnél felkérdzkedik, majd azonnal le - "kösz, ennyi elég volt, van más dolgom".
Akkor kíváncsian várom, hogy következő években ez változik-e, vagy így marad. Szerencsére betegséggel nincs még tapasztalatunk, nem volt még beteg.
válasza: válasza: válasza:Ha nem akkor öleled meg, amikor te akarod, hanem amikor ő igényli, meglásd semmi ellenkezés nem lesz...
De ezt, hogy az idő most éppen alkalmatlan az ölelkezésre, neked kell észrevenni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!