Tényleg dróton rángat a gyerekem, és azt csinálok, amit ő mond?

A református lelkésznő tart egy nyári tábort, ottalvós. A lányom még csak 7 éves, soha nem aludt sehol nélkülünk, még nagymamánál sem. Így elsőre rögtön rámondtam, hogy nem. De aztán rábeszélte a gyereket,mondtam, hogy amennyiben este elhozom, reggel viszem, lehet róla szó. Első este a gyerek nem akart hazajönni. Mondtam neki, hogy rendben van, maradhatsz, majd hozok tiszta ruhát másnap. Második nap is ez volt, én nem bántam, hogyha akar, akkor maradjon még, de nekem volt rá szükségem, hogy elmenjek megnézni. Harmadik nap már rámszólt a férjem, hogy ne is menjek, ne izgassam a gyereket ezzel. Elmentem, hát persze, most már haza akart jönni, hát elhoztam, kicsi még, miért ne? De még én mondtam, hogy akkor reggel visszahozlak, holnap még érdekes programok lesznek.

Erre a férjem ordítva fogad, hogy miért hagyom, hogy a gyerek hülyét csináljon belőlem, ha akar marad, ha nem akar nem marad, de akkor tanulja meg, hogy a döntésének súlya van! De ne hozzam-vigyem, ahogy kedve támad. 10km innen egyébként. Most tényleg olyan képet kap így a gyerek rólam, hogy dróton rángathat? Hiszen csak aggódtam, mert még kicsi. Anyám így is kiakadt, hogy hogy hagyhattam ott idegenekkel aludni.