Átlagos, hogy egy három eves kisfiú ennyit eszik?

20 kg nagyon sok egy ennyi idös gyereknek. Ebben a korban a gyerekek ha nem csak híznak hanem nönek is, vagy is ha egy gyerek túl súlyos(és a te fiad túlsúlyos), akkor magaságra is nagyobbak lesznek.

Most még nincse elveszve, mert ahogy írtam a teste nöl magaságra is, de a magasságra növés lassul, és a hízás gyorsul. Ha ilyen tempoban halad már kora pubertás korára igazán nagy súly próblémái lesznek, és csak szenvdeni fog miatta, egy egész életen át szenvedhet a súlya maitt.

Amit ajánlok, hogy tartsátok be a napi 5 étkezést, ne legyen közte semmilyen csipegetés, bírja ki a gyerek, hogy ebéd után csak uzsonna van és közte még egy szelet alma sem.

Legyen egy meghatározo mennyiség amit kiporciozol neki és annál többet nem ehet. Pl reggilere egy zsemle valamivel+kakó, tízoraira egy alma vagy egy kifli, ebédre egy normál gyermek porciója, uzsonnára egy joghurt+gyümölcs, vacsorára 1 tojás kenyérrel+zöldségek.

ne adj neki közben cukros lüttyöket, vagy egy kis hari a túrorudiból, minden ami nem víz csak is étkezésekkor. ìgy a gyermek mindenböl ehet, csak megfelelö idöben. Most kell megtanítanod a normál étkezésre, ha nem akarod hogy egy életen át szenvedjen a súlya miatt.

Szerintem a gyerekkori táplálkozás, mármint hogy most sokat eszik semennyire sem jelzi előre a felnőttkori testtömeget.

Én pl. volt időszak amikor szinte semmit nem ettem 4-5 évesen, baromi sovány voltam, aztán 10 éves koromra jól meghíztam mert elkezdtem enni, aztán most meg 30 évesen tök átlagos a testsúlyom.

Szóval nem szabad ezekből semmilyen következtetést levonni.

Ha láthatóan nem kövér, akkor egyen.

Megőrülök attól, hogy minden gyerekekre rá akarnak erőltetni egy sablont, és ha abból kilóg, akkor már nem jó.

Nem számít, hogy a szomszédnak hány kiló volt a gyereke ennyi idősen, mert az a szomszéd gyereke. Ha a szülök is, főleg az apa jól megtermett, erős férfi, akkor ne várjuk, hogy a gyerek apró, kisétkű legyen.

Ha a gyerek tiszta izom, láthatóan nem kövér, izgága és sokat mozog, ráadásul nem cukros sz@rokat eszik, akkor egyen, mert bizonyára szüksége van rá.

Persze arra figyelhetsz, hogy egészséges étel kerüljön mindig elé, pl sok gyümölcs, zöldség, húsok. De ez meg nyilván alap, függetlenül attól, hogy ki mennyit eszik.

Szerintem az effajta szükségtelen korlátozás több kárt okoz, mint hasznot, mert később az ilyen betáplált szülői szorongástól lesz testképzavaros a gyerek és kezd el majd zabálni vagy épp koplalni. De ennek elemzésébe most nem mennék bele, de legyen elég annyi, hogy ha megkérdezi, miért nem ehet ha egyszer most éhes, akkor vajon mit fogsz mondani neki...azért, hogy később ne legyél dagadt fiam. Ebből a gyerek érzi, hogy azt nézik ki belőle, hogy dagadt lesz és az rossz.

Ja és a férjem nem volt kövér tini korában, de nagyon gátlásos volt. Én túlsúlyosan egyáltalán nem. Az önbizalom nem testsúly kérdése. Belejátszik, de inkább csak ráerősít az önbizalomhiányra, ha van, mintsem okozza azt.

Általában hiába fogy le valaki, attól még nem lesz sokkal több önbizalma. Az önértékelés egy olyan dolog, ami messzebbre mutat az aktuális testsúlynál.