2 éves fiam egyik napról a másikra kifordult magából. Hogyan kezeljem a helyzeteket?

huh, hát nálunk is ez van! mindig szépen, turelmesen kérjuk..ha kell 20szor elmondjuk, megindokuljuk..de semmi haszna. bemérgeli magát, dobál, ut, vág, tegnap például elkapta a macska nyakát és tekergette..mikor rákiabáltam, megfogta a lábasokat és foldhoz verte......bevittem a szobába, leultettem egy helyre, mondtam neki, hogy ezt igy nem szabad..stb. stb. lebigyesztette a száját, majd elkezdett nevetgélve játszani.. arra már rájottem, hogy fenékre csapással..vagy azzal, hogy a kezére csapok semmire se megyek..max. o is ezt csinálja velunk.

Nálunk 2 napja kezdődött, pedig egy tündéri, okos, aranyos kislány... ja, igen, szintén 2 éves, úgyhogy tudjuk be a dackorszaknak. Feszt hisztizik, sír, mit sír, visít, ha nem az van, amit akar, semmit nem csinál meg, hiába mondom. Eddig még az elviselés szintjén voltam, de ma meguntam. Így aztán nem jöhetett velem sehova. Nincs bolt, nincs tesót visszük oviba, nincs tableten mese, szépen üldögél a szobájában és játszik. Kapott enni, inni, de nem beszélgettem vele. No, ezen meghúzta magát most, nagyon bújik, hogy szeret, meg ígérget, hogy jó lesz, de nem tudom, meddig. A nagyobbnál nem volt ilyen, én is tanácstalan vagyok..

Üdv a klubban! :) Nálunk ugyanez a helyzet egy hete, ráadásul pont most kezdem bölcsibe szoktatni, szóval jó az időzítés. Utánaolvastam, és ez a legnagyobb megdöbbenésemre, teljesen természetes dolog! Az én lányom két éves, nagyon eleven, szinte hiperaktív és akkor még jött ez a durva szófogadatlanság és lázadás is. Na mármost, sok sok olvasás után rájöttem, hogy minden amit csináltam ilyenkor az rossz! Nem szabad lefogni, mozgásában korlátozni ilyenkor, rácsapni, ütni végképp nem, kiabálni, ordítani sem, és téged se lásson sírni. a lényeg az, hogy ebben az időszakban jön el a kicsiknél az önálló személyiség érzés, rájönnek, hogy bizony egyedüli önálló ények, és tudják manipulálni környezetüket, és emellett fejlődik az idegrendszerük, magasabb fokon van már az agyuk, de ha dühösek sehogysem tudják levezetni. Ha egy apró dolog nem sikerül, vagy nem történik pontosan úgy valami ahogyan ők akarják, akkor rögtön jön ez a kezelhetetlen hiszti, mert másképp nem tudják még magukból kiadni a feszültséget, sehogyansem. Ilyenkor te legyél nagyon nyugodt, tevagy az okosabb ilyenkor mondd magadnak, hogy szegény, érzelmileg fejlődik, nem tudja mit csináljon, hogyan fejezze ki nem tetszését, segíts neki ebben. Pl. Adj neki teret a dühöngésre, vidd el egy olyan részre a lakásban, ahol szabadon dühönghet, vagy adj neki egy plüsst a kezébe és mutasd meg neki, hogy vágja nyugodtan földhöz, megengeded neki, üsse, rúgja nyugodtan azt a plüsst az nem baj. Te pedig ilyenkor csak legyél a közelében, és várj csendben! Ne csinálj ezen kívül semmit, és amikor látod, hogy enyhülni kezd a hiszti, kérdezd meg tőle, na kitomboltad magad? megnyugodtál? Ha folytatja, akkor menj kicsit hátrébb és mondd neki, jó akkor megvárom amíg kitombolod magad... És tényleg ne legyél ideges, csak várj. Nagy türelemjáték, és nyilván közösségi helyeken ezt még sokkal nehezebb megtenni, de ez beválik! Az én lányom mai nap is csinálta, és 10 perces tombolás után, mikor hallottam h csend van, bementem hozzá, kérdeztem, hogy na sikerült tombolni? Jobban vagy? "Igen" megölelt, és játszottunk tovább! Eztpróbáld ki, és türelmesen várj, hosszú időszak ez. De veréssel, pofozással sajnos csak azt mutatod neki, hogy te is ezt csinálod, ezt a példát adod neki. Tudom nagyon nehéz, én is volt, hogy ráütöttem emiatt a kezére vagy fenekére meg ordítottam mint az állat, de nem szabad. Kitartást :) Hidd el én is nem keveset bőgtem emiatt, de ha felfogod h sajnos ez a természetes folyamat része, akkor talán könnyeben viseled.