Beszédmegindulásnál mennyi ideig normális az echolálás?

Az echolálás valóban nem normális dolog, de messze nem jelenti azt, hogy a gyermek autista.

Az én fiam teljesen ép értelmű, de enyhén beszédfogyatékos, vagyis diszfáziás. 3 évesen ő is echolált, sőt még 4 évesen is. Most 5 éves múlt már, egyre szebben beszél, fejlődik. A beszédhibáknak nagyon sok fajtája van. Fiamnál fel sem merült az autizmus egy pszichológusnál sem.

Voltatok korai fejlesztőben v. nev.tanácsadóban. Nem biztos, hogy elég a logopédiai fejlesztés, sokszor a logopédiát ki kell egészíteni mozgásos fejlesztéssel, pl. TSMT torna.

Diszfáziáról itt olvashatsz: [link]

Figyeld a gyereket, hogy milyen a beszéde, milyen a mozgása. Én azt mondom, hogy ne várj, bár a diszfáziát 4 év körül könnyebb diagnosztizálni, de nem baj, ha esetleg más szakember is látja.

első vagyok. akkor mégegyszer, egy szóval nem írtam, hogy autista a gyereked :)

viszont az tény, hogy ez a kettő együtt autizmus gyanú. mondjuk valóban a diszfázia jellemzője, de úgy tudom diszfáziánál nincs beszédkésés, de ezt a 2. biztos jobban tudja. mi ugye megkaptuk az autizmus gyanút, így kifejezetten tudtuk kapni a kommunikáció tréninget, ez rámegy az echolálásra, de ezt csak azok kapják akinél kimondják, ördögi kör. és a gyanú az nem jelent sokat, enyém se autista, de 2 évig gyanún volt, mert a kettőt sajnos csak oda lehet besorolni.

vidd el pszichiáterhez, ennek azért köze van ahhoz.

az echolálás az nem ismétlés idegen szóval, ennél kicsit összetettebb. az ismétlés az teljesen természetes a gyerekeknél, hallanak egy szót és ismételgetik, így tanulják meg.

viszont az echolálás az visszhang, ott a gyerek számára nincs jelentése a mondatnak, csak adja vissza akár mondatokat egy szóként, jelentést nélkülözve.

tehát: milyen színű?

milyen színű?

meg tudod mondani milyen színe van?

meg tudod mondani milyen színe van?

szerinted zöld?

szerinted zöld?

így néz ki az echolálás :) használja a gyereked az igent?

Én 18 éves vagyok és mai napig ehcolálok. Valamiért suttogva visszaismétlem amit hangosan kimondok, illetve amiket mások mondanak. Ez egyre ritkább, kezdek leszokni róla, de a mai napig néha-néha előfordul. A pszichológusom ezen nagyon fennakadt. Eléggé feltűnően echoláltam a beszélgetésink alatt, de nem szándékosan, észre sem veszem. Folyamatosan kérdezgetett hogy ez mióta van, nem tudtam neki válaszolni. Fogalmam sincs, valahogy mindig is volt. A barátaim tették szóvá ezt amikor még nagyon gyakori és állandó volt úgy 4-5 éve. Kérdezték hogy miért ismétlen mindig el, nem tudtam nekik válaszolni. Mint ahogy már írtam, ezt észre sem veszem ilyenkor. Általában erre csak annyit válaszoltam hogy "mert megszoktam"

Az imént emlékeztetett rá a barátnőm, hogy "megint elismételted amit mondtál" viszont megjegyezte hogy régen hallotta már, csak most az egyszer figyelt így fel rá hirtelen. Gondolkodtam utánanézek ennek, így találtam rá a kérdésedre.

A pszichológusom egyébként csak annyit jelentett ki biztosan a vizsgálatok során hogy depresszióm van.