Normális dolog az, ha egy 10 éves kisfiúval együtt alszik az édesanya?

Akkor így nem gondolnám normálisnak. A mama nem bírja elengedni a köldökzsinórt?

A gyerek mit szól hozzá?

Ha csak az anya az, aki nem akar elszakadni, akkor nem normális, és pszichológussal érdemes lenne átbeszélni.

Ha a gyereknek nehéz időszaka van, és szüksége van érzelmi támogatásra, akkor nem hiszem, hogy ez baj lenne.

A körülmények nem elhanyagolhatók.

egyetértek azzal hogy nem mindegy mik a körülmények...

alapvetően nem értek még azzal sem egyet, ha pár hónapos babával együtt alszik a szülő.

azonban volt nekem is olyan élethelyzetem, huszonévesen, amikor több mint egy évig aludtam édesanyámmal egy ágyban, persze nem mentális hanem élet körülmény miatti okból

Nem tartom egészségesnek. Főleg,hogy egy kisfiúról van szó.anyámasszony katonáját fog belőle nevelni.

Nem te vagy esetleg az apuka,mert ha igen én elbeszélgetnék anyukával egy kicsit.

a nincs kapcsolata szükségképpen azt is jelenti hogy rossz a kapcsolat? én ugyanis ebben látom a probléma fő gyökerét...az anyuka fél, hogy elmarod mellőle a gyereket ezért magához akarja kötni. Egy ismerősöméknek most megy tönkre a házasságuk, és ha a gyermek sír, az anyuka egyből kérdezi: Apa bántott? vagy mi a baj?

hogy lehet ilyet mondani egy gyereknek? amikor apa épp ott sem volt? elmarni ennyire a gyereket? két szülő hogy nem tud objektív maradni.

Szóval: ha úgy gondolom nem jó a viszonyotok, békülj ki a feleségeddel - nem úgy értem hogy legyen köztetek újra viszony. Hanem legyen köztetek egy olyan kapcsolat, ami ha nem is baráti jellegű, de legalább elviselhető hangulatú légkört teremt. Így talán majd anyuka nem azt érzi hogy el akarod marni a gyereket hanem azt érzi, hogy van a gyereknek egy apja, aki itt van ha kell.

A fiad hogy áll a dolgokhoz? Neki ez nem ciki? Mi lesz majd 4-5 év múlva, mikor már bőven a kamaszkorban jár?

Persze ha te próbálnád a fiad rábeszélni, az nem lenne jó, mert az exed azt érezné, hogy te akarod elszakítani az Ő pici fiát, de erre egy 10 éves gyereknek lassan magától kellene rájönnie, és ha még a gyerek saját önállósodási törekvéseit is meggátolja az anyja, az már tényleg nagyon súlyos gond. Én azt mondom, ez már pszichológust igénylő eset. Persze azt is gondolom, hogy a gyereked anyja ilyenről hallani sem akarna. Az ő rokonai közt nincs, aki esetleg jobb belátásra tudná téríteni?