Hogyan kezeljem túl félénk kislányomat?

kísérd el. aztán majd egyre bátrabb lesz. legyél türelemmel.neki ez rossz, ha még küldöd is, akarata ellenére, még félénkebb lehet. érezze magát biztonságban aztán lassan kinyílik.

én megértem. némelyik gyerek közelébe én se szívesen megyek.nemhogy egy kisgyerek

Nyilván első gyerek, olyankor sokszor van ez így, meg korral is változik.

Próbáljatok szerintem találkozni egykorúakkal, de mindig ugyanazokkal, hogy egy kicsit megbarátkozzon valakivel, és legyen tapasztalata, hogy milyen "együtt játszani". Ha van rokon (unokatesó), vagy szomszéd bárki, esetleg akinek az anyukájával Te is kijössz. Programozzatok együtt.

Valószínűleg nem lesz sose "domináns" a gyerekek között, de nyílni fog.

Erőltetned viszont nem szabad.

Az én nagy lányomnak is volt ilyen korszaka. Tavaly nyáron nem mászott fel a kerti várba, csak amikor nem volt fent senki (pedig nagyon szerette, mindig leste, mikor üres), és ha fent volt, de utána mászott valaki, hívott, hogy "szedjük le" (lecsúszni sem mert a csúszdán), idén ugyanazok közé lazán felmegy, bár a nagyobb fiúk "odébbtoloncolják", mert lassabb náluk, de ez nem baj. Én ott vagyok a háttérben, ha gondja van, szalad hozzám. Sőt, most már az egyik kisfiút ő szokta kézen ragadni, és megmondja, hogy mit játsszanak... (Nálunk egy belső kert van játszótérrel, tehát általában ugyanazok a gyerekek vannak, ez előny ilyen szempontból).

És az is fontos, hogy ne érezze úgy, hogy "el"vársz tőle valamit, mert erre nagyon erős a gyerekek radarja, és könnyen megsérülhet abban, ha érzi, hogy nem tud megfelelni az "elvárásoknak", és önmaga ellen fordul.

Szerintem nálatok nincs erről szó, de sok türelem és szeretet kell hozzá, és főként, hogy elfogadd olyannak, amilyen ő.

Minden jót!

Szia én 14 éves vagyok.

Nekem is ez volt a helyzet.

Mikor nyáron fagyit szerettem volna,anyukám adott

egy 100.st ,hogy mennyek oda a nénihez és kérjem,inkább

nem ettem fagyit,mert féltem odamenni (:

Én is egyke vagyok (a mai napig)

Még elsőtől-negyedik osztályig is nagyon nehezen nyíltam meg,aztán ugy valahogy 12 éves koromtól kezdett kinyilni a csipám,de 13 évesen már nagyon nagy volt :)

Mára meg,rám se lehet ismerni,senki nem mondaná meg,hogy

milyen voltam picinek.Egy vad idegennek képes vagyok

órákat beszélni..állandóan jár a szám,az se akadály

ha nem beszél valaki magyarul simán megértettem magam :)

Ne aggódj és ne eröltesd,majd idővel ő is ráfog jönni,

hogy-hogy viselkedjen,kiismeri majd magát.Én elég későn

kezdtem nagyon megnyílni.Olyan 4.osztályban már bátor voltam,de nem valami beszédes,Nagyon sokat változtam,nem tudom,hogy miért.

Ma már a pizzát is én rendelem (nyugi ezt viccnek szántam)..

Ügyvéd szeretnék lenni..szóval azt mondják a beszédem az

megvan hozzá.

Én csak azt tudom,mondani,ne izzgulj itt egy élő példa,

és láttod,mindig élek,boldog vagyok és megtaláltam magam.

Kicsit talán sajnálom,hogy picinek nehezebben barátkoztam

meg egyebek,de bepotoltam.Van olyan barátnőm aki a mai

napig olyan,mint a lányod és én voltam,szóval

ha a te lányod éppen nem fog emgváltozni,se kell

aggódni,hisz ő ilyen így kell szeretni,legalább ragaszkodni fog hozzád a későbbiekben is.

Sok Sikert,és tényleg nyugalom (:

/Bocsánat,hogy tegeztelek,de magázva elég érdekes lett volna leírni/

Hát ez nagyon jó. Én vagyok a kettővel alattad levő kérdés, tök ugyanez, 2 és fél éves kisfiúval, azzal a különbséggel, hogy én tényleg haza is vittem a játszótérről mérgemben :-S

Aznap írtam ide ki a kérdést.

Nagyon jó látni, hogy nem én vagyok az egyetlen :-D Amúgy, a fiamon segített az, hogy hazavittem a játszótérről, rájött, hogy ha szeretne menni, akkor el kell viselnie, hogy a többi gyerek is ott van. És persze, gondolom te is ott vagy vele, fogod a kezét ha kell, felmászol vele a mászókára, együtt rohangáltok, játszol a többi gyerekkel is, szóval ez már mind megvan, és mégse érted, hogy mi a gyerek baja. Engem mindenki vigasztal, hogy majd kinövi. Remélem, tényleg kinövi :-D Meg a Tied is. Fel a fejjel.

(És ugye, hogy otthon, illetve felnőttekkel meg tök barátságos? :-))

Itt ha valakivel baj van az nem ő, hanem Te... Fogadd el őt ilyennek. Ne akard olyan dolgokra kényszeríteni amit nem akar. Te örülnél, ha valaki belökni 1000 ember közé, hogy akkor most itt van, tarts előadását a nádiposzáták életéről. Ez kb. ugyanolyan neki.

Ne akard őt megváltoztatni, ne tuszkold, na te gyáva kukac menj oda a többiekhez, ne csak itt ácsorogj. Szerinted őt nem ő nem érzi, hogy mi az elvárás? És hogy ő anak nem felel meg???

Gondolkodj már el ezeken és próbáld magad az Ő helyébe képzelni.

Elhiszem, hogy Te egy belevaló, menő gyereket akartál, de ő nem ilyen. Fogadd el és a helyedben én csak akkor gyáváznám le és alaznám a továbbiakban ha az a célod, hogy totál frusztrált gyerek legyen belőle.

Bocs, ha kemény voltam. Ajánlom figyelmedbe: Ranschburg Jenő : Szülők könyve-t....