Mennyi idős kortól érdemes a gyereket jótékonysági helyre vinni, amikor már fel is fog valamit belőle?

Természetesen főzni, stb nem vinném, mert mellettem se lehet főzésnél (leforrázhatom, stb.).

Ott beengedném más otthonába, hiszen egy komplett csapattal mennénk, nem hiszem, hogy bárki bántaná. Az a része nincs meg, hogy mikor fogja fel, hogy pl. egy jó állapotú, de általa használt játékot átad egy nála rosszabb sorsú gyereknek. Tehát lemond valamiről, hogy másnak jót tegyen.

Jelenleg azt látom rajta, hogy értéket még nem ismer, neki a legjobb játék a faág, a falevél, boríték, doboz, stb. Vannak drágább játékai is, de tényleg bármivel eljátszik. Most még korainak tartom, de nem tudom, hogy jövőre vagy két év múlva már átlátná-e valamennyire a helyzetet.

Neki "szerencséje van", jó anyagi helyzetben vagyunk, nyugodt, szeretetteljes légkörben van. De szeretném, hogy lássa, hogy nem mindenki él így, nem minden gyereknek telnek így a mindennapjai. Egyik fontos nevelési elvem, hogy legyen érzékeny a másság iránt, bármilyen természetű is az. Akár anyagi, akár vallási, akár etnikai. Az embereket egyénileg ítélje meg, ne kinézet, származás, anyagi helyzet alapján, hanem a viselkedésük alapján.

És tanulja meg, hogy jó érzés valamit a sajátunkból adni olyannak, akinek ez soha nem adatna meg.

Gyerekkoromból emlékszem egy szitura (sajnos fogalmam sincs, hány éves lehettem), hogy a közeli nagyvárosban rendre láttunk egy hajléktalant. Apukámat kérdeztem, hogy ő miért ül itt, miért néz ki úgy, ahogy.

Elmesélte, hogy nem mindenkinek meg yolyan jól a sora, mint nekünk, ezért az utcán alszik és pénzt kéreget.

Annyira megsajnáltam, hogy az otthon gyűjtögetett pénzemet perselyestől odaadtam apámnak, hogy adja át a bácsinak. És baromi jó érzés volt, hogy ezzel segítettem egy rossz sorsú embernek - ha egy kicsit is. Ezt a szemléletet szeretném a továbbadni a lányomnak is.

(Én szintén kiegyensúlyozott környezetben, anyagiakban nem hiányt szenvedve nőttem fel.)