Hogyan szoktassam le a csapkodásról, pláne ha magát is éri?

A dackorszak nehéz ügy, de türelem kell hozzá. Kénytelen vagy ilyen helyzetben komoly maradni. Az együttnevetéssel egyetértést sugallsz, bár ezt te is tudod. Megértem, h nehéz megállnod a nevetést.

A csúnya szavak kimondása hasonló szitu. Én a pókerarcot preferálom a felnőtt részéről és a süketnek tettetést.

Ezáltal nem erősíted meg a csúnya szó mondogatását benne.

Visszatérve a csapkodásra: tehát komolyság, és megfogod a pracliját, hogy "nem szabad". A dackorszak küzdelmes a szülő részéről is, de van, amit engedni kell a picúr számára és van, amit tiltani - a szélsőségeket tiltsd, ebbe most a mások megütését is beleértem. Se saját magába, se másba ne tegyen kárt. (Veszélyes eszközt meg nyilván nem adsz a keze ügyébe, de villát se, műanyag villát se, sem fémet!)

A legutóbbi hozzászóló vagyok. Én a csúnya szavak kisgyermek általi kimondása esetén javaslok ignorálást (figyelmen kívül hagyást), nem pedig az esetben, ha a kisgyermek csapkodja saját magát (és másokat). Ezt konkrétan meg is írtam a legutóbbi hozzászólásomban.

Ha ennyire rendszeresen teszi, ahogy kommentelted, akkor felmerülhet a gyanú, hogy puszta életkori sajátosságokon felül esetleg szorongás okán teszi.

(Ahogyan -más gyermekeknél, és felnőtteknél- a túlzásban vitt hajcsavargatás, kéztördelés, körömrágás, stb is.)

A szorongás meg eredhet kellemetlen korábbi élményből, vagy akár korábbi traumájából is, legalábbis feltételezhető, h átélt a gyermek iylet, esetleg tudtodon kívül, pl amikor más vigyázott a gyerekre.

(Az esetleg meglevő traumát nem biztos, hogy fel tudna idézni akkor se, ha már egész mondatokban beszél a gyermek, mert tudat alá is fojthatta, amire nem emlékszik az egyén, mégis kihat az életére, pl szorongás formájában.)