Forduljunk gyermekpszichológushoz?

Biztos hogy a vírus miatt van ez a dolog? Nem lehet hogy történt valami más is ebben az időszakban? Előtte nem volt semmi probléma az oviban?

Szerintem érdemes lenne pszichológust felkeresni ha ez nem változik és az óvónők sem tudják kezelni.

Az oviban miért pedzegetik? Ott is felmerült valamilyen probléma?

A gyermeklélektan nagyon összetett dolog, jómagam pedagógusként, úgy, hogy elég széleskörű pszichológiai ismereteim vannak, nem vállalkoztam volna arra, hogy itthon kísérletezzek a gyermekemmel, több okból sem.

Egyrészt mert nem értek hozzá, nem tudom, hogy milyen módszerekkel, célzott kérdésekkel lehet felszínre hozni a problémákat. Másrészt mert mindenképpen érintett vagyok a problémakörben, akkor is, amikor a fő konfliktusforrás máshol van. Adott esetben például lehet az ok (csak tipp, nincs reális alapja!) az otthoni és az óvodai elvárásrendszer közötti különbség, ami a gyerekben belső feszültséget okoz. Ebben az esetben a szülő képviseli az egyik oldalt, és érintettként nem tudja feloldani a helyzetet, ehhez kívülálló segítsége kell.

Én a lányomat kétszer három hónapig hordtam pszichoterápiára, mindkét esetben bevált, megoldódott az a gond, ami miatt vittem (egyszer 5 évesen óvodai viselkedési problémák miatt, egyszer pedig 7 évesen, iskolai teljesítménykényszer okozta szorongás és önértékelési zavarok miatt). A pszichológus játékterápiát és művészetterápiát alkalmazott, konkrétan fogalmam sincs, hogy pontosan mit csinált. Annyit tudok, hogy játékfigurákkal sokat szerepjátékozott, meg festettek sokat, és az alkotásokról beszélgettek. Nekem a pszichológus csak a fejleményekről számolt be, és amikor szólt, hogy szerinte most már megoldódott a probléma, akkorra tényleg volt érdemi változás az oviban, suliban is. Úgyhogy én nem bántam meg, hogy vittem, tényleg nagy segítség volt és a lányom élvezte is, szeretett járni.