Mit tegyek, hogy ne érezzek így: amióta gyerekeim vannak tönkrement az életem?
Én egyáltalán nem érzem hálás feladatnak, hiába szeretem őket. Csak a gürizést érzem, a hatást alig. Párom dolgozok ő is fáradt. Nem nagyon segít. Nincsenek barátaim.
Teljesen kirekedtem a felnőtt életből, mindemellett alig van időm magamra. Úgy érzem csak a kárrendezésre vagyok itthon meg a romeltakarításra, meg az állandó 24X7-es szolgálatra.
Szeretem őket, de már halálosan fáradt vagyok, és elegem van!!
Mit tegyek, hogy felülemelkedjek ezen, és ne a folyamatos hányingert és ingerültséget érezzem, amiért ez a helyzet?
Nem érzek mindig így, de az utóbbi időben már a bőgésig eljutottam, annyira szerencsétlennek érzem magam. Az anyaságot felemelő érzésnek akarom érezni, nem tehernek.
Köszönöm szépen a sok választ. :)
Kicsit azért jó a tudat, hogy nem csak én vagyok így. Természetesen gondoltam de így, hogy olvasom is megnyugtató :)
Igazából a párom nem sokat segít. Jó pár hónapja vagyok ebben a gödörben amióta így vagyok folyamatosan piszkál, hogy szedjem magam össze. De nem megy olyan könnyen mint ahogy ő gondolja. Az anyukák távolság tartóak velem mert fiatal vagyok,(23) tetovált és nem olyan mint ők. Valamiért ha ki megyünk a játszótérre elmennek onnan.. Van egy két anyuka aki beszélget velem de nekik is megvan a saját kis társaságuk. Szóval nem tudom.. A régi "barátok" elpárologtak ahogy terhes lettem. A tél sem tett jót.. A folyamatos bezártság.. :/
válasza: válasza:Ugyan így vagyok én is, de én meg próbálok felül emelkedni ezeken a fura érzéseimen és próbálom élvezni is az anyaságot. Nekem 3 és 1.5 évesek a gyerekeim, az elsővel is nehéz volt, most meg kettővel.... hűűűű, néha csoda hogy nem ölöm meg magam... Én is szoktam sírni, sőt, magamra csukom a fürdőajtót és üvöltve bőgök miközben azt mondogatom hogy utálom az egészet, nem akarom, csináljuk vissza....
Én mindig is vágytam gyerekre, sőőőt, 3 gyereket szerettem volna, aztán ahogy megszületett a fiam és megváltozott minden az életünkben, már az elején azon sírtam hogy csináljuk vissza, ez már 3 éve van így, még mindig nem szoktam meg teljesen hogy minden megváltozott és már semmi sem a régi, de már nagyjából feldolgoztam és tudok vele élni.
Ezektől függetlenül szeretem a gyerekeimet, foglalkozom velük, ellátom őket, jó anyának érzem magam, de belül örjöngök... :/ Nekem az első 1 év volt kegyetlen, már orvoshoz akartam fordulni de aztán erőt vettem magamon és a férjem segítségével kilábaltam a depresszióból. Ha úgy érzed hogy nem tudsz saját magad helyre állni akkor továbbra is orvosi segítséget javaslok. Sajnos más okosságot nem tudok mondani, kitartás! Idővel biztos könnyebb lesz, főleg ha a kisebbik gyerkőcöd is betölti a 3 évet.
válasza: válasza:Na, én ezért nem fogok gyereket szülni.
Elég nekem a bébiszitterkedés, napi 5-6 óra, és kész, utána látni sem akarok gyereket másnapig. :)
válasza:Érdekes, 2011-ben mármegkérdezted ugyanezt, pontosan ugyanezekkel a szavakkal és most bemásoltad a kérdésed?
De akkor meg a gyereked kora nem stimmel...
Szerintem kamu a kérdés.
http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__kisgye..
válasza: válasza:Menjetek vissza dolgozni, nem bántásból írom, de 5-os egy 2 eves mar siman jo helyen van a bolcsiben, talan jot is tesz neki az a szabályrendszer ami ott van, mert valljuk be azert van igaza anyosodnak...
10 honapos volt a lanyom mikor vissza kellett mennem, a másodiknál gyakorlatilag abba sem hagytam a munkat, imádom minden percet mikor egyutt vagyunk.
A játszótéri anyukák meg kulon történet en nem ott ismerkednek, hanem ringaton, vagy klubba vagy fórumon...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!