Nem bújós gyerek, másnak is van?

Szerintem ez attol függ mennyit puszilgatnak ölelgetnek egy gyermeket és annak függvénye hogy igénye lesz rá.

Amugy nagyon érdemes tanítani arra hogy ki tudja fejezni a szeretetét. Ha más nem kabalákkal sziuácios feladatokkal hogy pl a nyuszi segìt felmászni a macinak az ágyra és megöleli msgpuszilja utána a gyermeket is megpuszilják és öröm boldogság meg hasonlok

Nekem is ilyen a nagyobbik lányom. Most 4 éves. Sose igényli az ölelgetést, max egy futó pillanatra. Ha sérelem, fájdalom éri, sokszor szinte elrohan, de ne akarjuk vigasztalni, megpuszilni. Kisbabaként se volt soha bújós, 8-10 hónapos korában már -számomra-egyértelműen tolt el magától ha kézbe vettük.

Nagyon rosszul esett, de ez van, ő ilyen típus, nem tudom fog e változni később. Ettől függetlenül szeretgettük, éreztetjük vele a gondoskodó szeretetet, de nem kér többet belőlünk mint amennyit ő igényel.

Kisebbik lányom 11 hónapos. Róla elmondhatom, hogy nagyon anyás. Folyton keres a szemével, egész nap ölbe lenne, és szívesen bújik az arcomhoz, hogy puszilgassam. Ha bármi gondja van, akkor csak anya jó, hozzám bújik, szorosan ölel.

Talán lehet oka ennek, hogy őt szoptatom, míg a nagyobb tápszeres volt. Nem tudom. Elfogadtam a helyzetet idővel.

Szerintem semmi köze ahhoz hogy kiskorában mennyit volt ölelgetve, puszilgatva.

Nekem a fiam ilyen, most 3 éves. Soha nem igényelte hogy konkrétan babusgassam. Babaként sokat volt kézben, sokat ölelgettük, puszilgattuk, anyukámék is, nem csak mi. Mióta bele tud szólni hogy mennyi fizikai kontakt legyen közöttünk azóta tudom hogy ő nem egy bújós gyerek.

Nagyon ritkán lehet babusgatni ölben, összebújva aludni vele képtelenség, nálunk is az van hogy néha odajön, ad egy puszit, megölel esetleg aztán rohan tovább.

Kislányom más, ő szereti ha ücsöröghet az ölemben, szereti ha babusgatom.

Én a mai napig csak a páromtól fogadom el a testi kontaktust örömmel.

Puszizkodni sem szeretek, csak ha nagyon muszáj.

Nem èrtem a lepontot!

Eleve ugy jövünk világra hogy a szeretet kifejezését is tanuljuk, ahogy dackorszakban meg az indulatok levezetését.

Ez nem babatìpus kérdése.

Nem értem, mi baj van az érzelmi intelligenciával, ha egy gyerek nincs oda a testkontaktusért? És a fakír pókerarcot sem értem. A kérdező nem azt írta, hogy érzelemmentes a gyerek, csak hogy a szoros testkontaktust nem igényli.

Szeretetet kifejezni többféleképpen is lehet, tekintettel, gesztussal, szavakkal, figyelmességgel. Az emberek különféle habitussal születnek. Lehet, hogy ő nem bújik, de elmondja. Vagy segítőkész lesz, vagy pl. megnevetteti azt, aki szomorú.

Két gyerekem van. Az egyik igényli a testkontaktust, a másik nem, de ő a tekintetével elmond mindent, és most, hogy már beszél, rajzol, látom, mennyire gazdag a lelkivilága, mennyire ragaszkodó. Millió jelzést kapok tőle, de egy simogatásnál többet nem igényel testkontaktust a mai napig.