Hogyan szoktassam le róla? Egyáltalán le kell szoktatni?

Teljesen normalis. Nem szabad leszoktatni mert azzal megzavarod a psziches fejlodeset.

Annyit kell, hogy mondod neki ugy csinalja, hogy mas ne lassa.

Feltétlenül engedd neki, és ahogy fentebb említették, óvatosan mindenesetre értésére kell adni (legalábbis 4-5 éves korúak, vagy idősebbek esetén) azt, hogy ez magányos tevékenység, nem illik mások előtt csinálni, de tedd hozzá, hogy máskülönben nagyon is szabad és nagyon is egészséges dolog!

Egy igényesen vezetett óvodában figyelmeztetésben részesül az olyan pedagógus, aki rászól bármelyik gyermekre a maszturbálásáért aki gyermek maszturbál. Ha ezen felül rákiabál, megszégyeníti ezért a gyermeket, és/vagy durván elrántja a gyermek kezét, akár el is bocsáthatják. Mivel a pszichoszexuális érés alapvető velejárója az önkielégítés, csecsemő kortól.

Add értésére szelíden, de határozottan, hogy wc-n, takaró alatt, vagy akár más helyzetben stb teheti, ahol magányos tud lenni - egy a lényeg: nézzen előte körül, h látja-e őt más, és csak akkor tegye.

Négy éves kortól egy átlagos gyermeket magára lehet hagyni otthon a szomszéd szobában, wc.n, kiságyban.

Tehát annyiból más a helyzet kb a 4. szülinapig -a többi szülő felé jelzem, hiszen a tied már elmőlt négy-, hogy egészen addig otthon erősen javaslom, h állandóan szem előtt legyen a gyermek, négy éves kortól meg egyénfüggő, hogy melyik gyermeket lehet egyedül a szomszéd helyiségben hagyni. De ez csak otthoni környezetre értendő egy az egyben, mivel nevelési intézményben pl óvodában tilos akár egy pillanatra is magára hagyni a gyermekcsoportot, vagy bármelyik óvodást, azaz minimum egy pedagógusnak minden pillanatban látnia kell őket! (Dajka csak vészhelyzetben, vagy amikor egyetlen pedagógus van jelen, de az wc-n van éppen, vagy rosszul lett.)

Amire ki szeretnék lyukadni a négy év alattiak kapcsán az az, hogy egyfelől ez az oka, hogy felesleges rávezetni őket a maszturbálás magányos mivoltára, mivel amúgy se tanácsos őket még magukra hagyni, a szomszéd helyiségben sem.

A lényeg, h bármilyen korúról is van szó, akár csecsemő, akár gyermek, akár felnőtt, a zavartalan önkielégítéshez joga van mindenkinek, de kötelessége a (négy-)öt év felettiek részéről másokat nem zavarni e tevékenységével.

(Természetesen a gyermek kizárólag saját igényből végezheti, tehát az is tilos, ha iskolás gyermek egy nálánál legalább 2-3 évvel fiatalabbat, vagy nagykorú személy egy gyermeket rávesz önkielégítésre, vagy szexuálisan felszított légkört teremt!)

Egy ritkább esetre is kitérek: ha túlzott mértékű az önkielégítés, pl napi 6-7 alkalommal is látod/feltételezed, vagy órákon át folyamatosan teszi -elsősorban ha más, szintén alapvető tevékenység HELYETT maszturbál a gyermek-, az esetben is hagyni kell őt ebben, és elfogadni evvel együtt, de ez esetben egy további teendő szükséges: gyermekpszichológus tanácsát kikérni, szerencsésebb esetben elvinni hozzá, aki jó esetben játszani fog a gyermekkel - természetesen NEM a gyermek nemiszervével, félreértés ne essék... hanem játékterpáiát alkalmaz, diagnózis felállítás céljából.

Miért is? Azért mert a túlzásba vitt önkielégítés önmagában bár nem baj, azonban aminek a jele, az már baj: lelki probléma (olykor súlyos trauma) jele szokott lenni, többnyire szorongásé. Hogy miféle szorongásé, ennek kiderítésére hasznos a játékterápia, vagy egy azt, a gyermekkel végző gyermekpszichológus igénybevétele; pl NevTan-ban ingyenesen igénybevehető, három éves kortól.

Miért jele a szorongásnak? Azért mert hamar rájön a legtöbb gyermek, akár már 2 évesen is, hogy a saját nemi szervének ingerlése (átmenetileg) kárpótolja őt a lelki szorongásáért, főleg ha túlzásba viszi. Ugyanakkor nyilván ez csak "ösztönös tünetkezelés", nem pedig tartós megoldás, nos, ezért kell tudatos, értő, felnőtt ember, szakember, ilyen esetben, a tartós -vagy a lehető leghatékonyabb- megoldáshoz.

A baj egyrészt tehát az, a túlzott önkielégítéssel, hogy ettől még ennek fájó oka/motivációs lelki eredete, gyökere megmarad, a másik probléma evvel, hogy sokszor más, szintén egészséges és fontos tevékenységektől veszi el feleslegesen az időt. De tehát még ez esetben SEM szabad megtiltani a gyermeknek az önkielégítést, mert e tiltás további lelki károkat okozhat számára!

Ha a probléma oka kiderül, plusz megfelelő lelki munkával segítenek neki feldolgozni (különféle célzott játéktevékenységeken keresztül), akkor úgy is saját magától ritkábban, tehát egészséges mértékben fogja igényelni ismét, az amúgy teljesen természetes, és a pszichoszexuális érése szempontjából fontos spontán önkielégítést.