Mennyire vagytok turelmesek a gyerekkel?

"Mennyire vagytok turelmesek a gyerekkel?"

vs. "olyan irjon aki hasonlo cipobe jar megerti ezt a helyzetet"

A fő kérdésre azt írtam volna, hogy türelmes vagyok, alapvetően ilyen típus vagyok, a gyerekem is nyugodt, a férjem pedig sokat van velünk, így megoszlik a nevelés. De így már nem tudok válaszolni, lehetett volna a fő kérdés egyértelműbb, hogy csak az írjon, aki kiabál a gyerekével meg aki türelmetlen vele.

Hát nem eléggé

Hétéves. Ki nem álhatom, ha "nem hallja meg" amit mondk, tiszteletlenségnek tartom és kiakaszt. A másik, a nyávogás, amitől eldurran az agyam. Persze szeretnék türelmesebb lenni, de valahol azért jó is kicsit, ha játja rajta, hogy amit csinál, az határozottan elfogadhatatlan számomra. Nem akarok úgy csinálni, intha oké lenne, ha egyszer szerintem nem az. Kicsit kocka vagyok, tény. Ez van.

Mostanában egyre kevésbé sajnos. A Nagy nálunk 4,5 és nem az a sarokba ülő típus. A Kicsi 7 hónapos.

Az igazsághoz hozzátartozik,hogy itthonról dolgozom ezért, elég sokat rohanok a Kicsivel, hogy a munka mellett a háztartás is rendbe legyen. Eddig nem volt nagyon gond, de az elmúlt másfél-két hónapban a Nagy kezd egyre jobban dacolni, és sajnos nálam is van,hogy rákiabálok, hangosan osztom ki. Nem mondom,hogy ez jó, de szerintem máshol is előfordul. Remélem idővel változik a helyzet.

A kérdés helyesen: Ki türelmetlen a gyerekkel? Írjatok, beszéljük meg, ki mennyire türelmetlen.

Szerintem olyanokkal kellene beszélni, akik helyen tudják kezelni a fáradtságukat, kialvatlanságukat, bezártságukat. Abból tudnál tanulni. Olyannal, aki ugyanúgy kiabál, mint te, nem fogtok előrébb jutni, mert neki sincs a tehetetlenségén kívül más megoldása.