Hogy lehet az anyóssal megértetni, hogy az ő véleményétől eltérő nevelési elveket is tartsa tiszteletben?

Mondd meg neki nyomatekosan, ha a szep szobol nem ert, kulonben kenytelen leszel azt mondani a babanak, hogy a mamara ne mindig hallgasson, mert szerinted nem helyes, amit mond. Vagy probalkozz azzal, hogy megmobdod neki, hogyha nem all le, akkor kevesebbet viszed oda.

Tokom tele van az anyosokkal es aposokkal, enyemek is ilyenek, ki tudnek ugrani az ablakon toluk :D

Azért egy ennyi idős gyereknek nem túl szerencsés azt mondani, hogy ne vegye komolyan a mamát, stb.

Nála még nem működik túl differenciáltan a dolog, ezért csak ambivalens érzéseket keltene benne, ami szorongáshoz vezet.

A nézeteltérést a nagyszülővel kettesben kell tisztázni, ebbe teljesen felesleges bevonni a gyereket, az már játszma lenne, a gyerek meg eszköz.

Ráadásul a gyerekek maguktól is nagyon jól tudják, hogy A helyen ez a szokás, B helyen meg az és igazodnak hozzá. Felesleges ezt megfejelni a nagyi szapulásával.

Cumi kérdésben az én szüleimnél is hasonló a helyzet, én rájuk hagytam. Most ott tartunk a hasonló korú gyereknél, hogy náluk alvás után bedobja a cumit az ágyba és nem kéri napközben, itthon meg hurcolja. Tökéletesen felmérte, hogy ott nem örülnek a cuminak, itt meg ráhagyjuk.

" Frusztráció mentes gyermek "

Az életben is vannak szabályok , amit be kell tartani !

Valóban most más a gyermeknevelési norma,de sokkal nehezebben viselnek el kudarcokat a mai gyerekek! Ebből komoly gondok lesznek később, ami Őket viseli meg majd!

Beleszólásról annyit, menjetek távolabb lakni , és akkor majd nem szólnak bele, de nem is segítenek ! A segítség , pedig nagyon jól jön , az állandóan fáradt szülőknek !

Hogy lehet megértetni?

Sehogy.

Próbáltuk szépen, türelmesen, majd határozottan, végül csúnyán... Lett belőle sértődés, dráma, majd folytatódott ugyanúgy.

Nem kell a segítsége, sérelmezi is hogy nem akarjuk rábízni a gyereket, de teljesen nem szakíthatjuk meg a kapcsolatot, férjemet is kikészíti, de csak az anyja.