Tényleg csak én vagyok pocsék anya?

Ha meg valakinek olyan a gyereke, mint amit te leirtal (amilyen a tied nem), akkor csak olyan emberek irnak, akiknek olyan, mint a tied.:)

Ez az oldal nem mervado ebbol a szempontbol valahogy mindig az ellenkezo csoport akar tanacsot adni. :) Sajnos tanacsot adni nem tudok, de a vedono nem tud segiteni neked tanacsokkal?

Nem vagyok anyuka, de azért párat láttam, meg beszéltem is velük. Pont tegnap mesélte egy anyuka (5 gyerekkel, 3 unokával) hogy az alvás sosem egyszerű. A gyerekek ugyan úgy egyéniségek mint a felnőttek. Van aki keveset alszik, van aki sokat. Van akit nehéz elaltatni, van akit letesz és alszik. Az unokáknak vannak mindenféle zajok amiket le lehet játszani, hogy aludjon (tenger, autó, hajszárító, stb.) ezek megnyugtatják vagy mi.

Személyes véleményem meg, hogy babakocsit addig használsz ameddig akarsz. Mi az hogy "kell"? Ki mondja meg?

Hidd el, nem vagy egyedül! Az én lányom 2 éves. Legalább négyszer-ötször kel fel egy éjszaka. Már olyan ágyunk van, aminek az egyik oldalához egy gyerek van rögzítve,hogy éjszaka csak átmásszon közénk. Sikítva ébréd, egész nap hiszti megy. Soha nem bántom érte, de már nagyon unom. Látom,hogy másokat is idegesít vele, de hagyom inkább. Abban bízom, majd csak kinövi. Ha nem veszek meg neki valamit, vagy nem azt, amit akar, valami nem úgy történik, ahogy ő gondolja sikít és aztán hanyatt vágja magát és sír. Hidd el, ez is kimerítő. A többi kisgyereket gyakran bántja. Játszótéren nem lehet másik gyerek közelébe engedni, csak úgy ha örködök mellette, mert a hosszúhajú lányokat megtépi, a fiúknak meg az arcába mar. Fél éve nem alszik "ebéd" után. Ebéd... Nem csoda, hogy nem alszik, mivel soha nem egy időben van ebéd. Hiába kinálom, amikor idő van és hiába nem adok neki előtte, neki nem kell. A babakocsiba nem ül már meg, ha sétálni megyünk, pedig ha olyan helyre megyünk én ragaszkodnék hozzá, mert százszor könnyebb, de nem! 20 métert nem hajlandó sétálni. Cipelni kell, amitől már hülyét kapok. Reggel magának választja a ruhát,mert ha olyat adok, ami nem tetszik neki, akkor földhöz vágja magát is meg a ruhát is. Nálunk gyakori a vacsora éjszaka és Ha valahova nem visszük magunkkal a kendőt amiért meg van őrülve, akkor mehetünk érte vissza a világvégéről is. A cumitól sem válik meg és tápszert is napi háromszor iszik. Ráadásul a tablet-et is el kell előle rejteni. Ha nem lát engem, úgy sír, hogy levegőt sem vesz, ezért nem szívesen hagyom másnál. Úgy alszik el, hogy járkálok vele. A hajában semmit sem tűr meg, pedig szép hosszú, de így kénytelen leszek levágatni.

És szerintem még sok dolog nem jut eszembe azonnal. Szerintem kevés ilyen problémás gyerek van :) de mindegy. Ő az én lányom, akármilyen ilyennek szeretem minden hibájával együtt. Biztos nehéz évek várnak még ránk, de ez ilyen! Egy kicsit zsákba macska az, hogy milyen lesz a gyerekünk természete. A bátyáméknál is van egy kislány, ő is pont 2 éves. Ő meg egy mintagyerek. Ez van... Sok-sok türelem kell, de megéri, mert a fel sorolt és a fel nem sorolt dolgok ellenére, érzem hogy a lányom nagyon szeret és ragaszkodik hozzám. Nem vagyunk rossz anyák. Annyi az egész, hogy sem a gyerekek, sem az anyák nem egyformák. De ettől még nem vagyunk rosszabbak! Csak talán kicsit jobban várjuk, hogy nagyobbak legyenek a gyerekek!:)

Nagycsaládos, 5 gyerekes anyukaként 1-2 gondolat:

1. 3-4 cumisüveg tápszert már tényleg nem célszerű innia. Ha ennyit kap belőle, nem csoda, ha nem éhes mondjuk ebédnél.

2. Egyik gyerekem után sem "futottam" az étellel. De: leültünk együtt ebédelni, akik otthon voltak, azokkal, aki nem evett, így járt. Egy óra múlva nem terítettem újra. Ezt elég gyorsan megtanulták. Ha nem evett, akkor várt a következő étkezésig, esetleg gyümölcs voltközben.

3. Alvás:Igyekeztem őket nappal jól lefárasztani, játékkal, sétával, mozgással. Betegségeket leszámítva éjjel jól is aludtak. Viszont a negyedik gyerekem 1,5 évesen leszokott a nappali alvásról. Nem volt mit tennem, cserében este 7-kor bedőlt az ágyba és reggelig aludt.

Igen, nagyon különbözőek a gyerekek igényei evés és alvás terén, de egy kis következetesség nem árt azért.

Igen érdekes a gyakorin a hozzászólások megoszlása. Kiírtam egyszer egy kérdést, hogy lefogom a gyereket az orrszívó porszívózáskor, kikiáltottak mindennek, csak rendes anyának nem. Más felteszi a kérdést, hogy hogy szívja ki a gyerek orrát, arra meg válaszolják, hogy lefogják. Na erről ennyit.

Nem vagy béna, hidd el.

Az én fiam 3 hónapos koráig többször kelt éjjel, majd 6 hós koráig nem. Ott jött egy növekedési ugrás, és utána másfél éves koráig megint kelt. Éhes volt, hát adtam neki. Többször próbáltam a vizet, de ordított. Így kapott tápit. Majd egyszer csak elfogadta a vizet, és nem adtam neki éjszaka tápit. Utána már csak akkor kelt, ha szomjas volt. A babakocsizás nálunk is érdekesen alakult, amikor beindult a mozgásfejlődés a világért meg nem akart benne maradni. Most már elmúlt kettő éves és még mindig szívesen bele ül, ha elfárad. Ez kb. 1,5 éves kora óta van így. A nappali alvás már át állt napi egyre, de nekünk is voltak nehéz időszakok. Volt hogy nem akart aludni, mert minden fontosabb, érdekesebb volt. Megszenvedtünk vele.

De a napi 3-4 tápi tényleg sok. Valószínű emiatt nem eszik rendesen. Próbáld fokozatosan csökkenteni a tápi adagot, vagy kezdj el kihagyni egy-egy tápi evést, és adj neki mást.

Az enyém most egy éves, szereti az ízeket, viszont nem tud a korának megfelelő mennyiséget megenni, és most már az etetőszékből is kifeszíti magát.

Pelenkázás katasztrófa. Ahogy a hátára teszem, fordul vissza, utál háton lenni. Ahogy elenged a tépőzár a pelenkán, már fordul is, szóval ha kakis, akkor gyorsan kell csinálni.

A babakocsiban nem szeretem bekötni, főleg ebben a hőségben, pedig állandóan megfordul benne, feláll, ezért nem lehet tolni. Ha bekötöm, akkor agyvérzésig üvölt. Az autósülésével kapcsolatban szintén ez van. Feszül, üvölt, kézben van, amíg lehet. Most kap majd új ülést, mert kinőtte a régit.

Még mindig nem alussza át az éjszakát, mindig más időben álmosodik el, nehéz altatni.

Én meg az apja tudjuk csak kézbe venni, más kezében üvölt, ezért nem tudjuk ráhagyni a nagyikra sem pár órára. Nem tudom mi az oka ennek. Majd oldódik, ha nagyobb lesz.

Különben értelmes, jól fejlődő baba. Ő ilyen. Nem gondolom, hogy rossz szülő lennék.

Te se gondold, hogy rossz vagy. Ha szereted, és ellátod, akkor minden rendben.

Persze, a gyakorin mindenki tökéletes, kivéve téged (meg téged, meg téged meg engem). Mindegy.

Alvásban nem tudok segíteni, mert a fiam (kétéves lesz nemsoká) egész nap megállás nélkül pörög, ezért cserébe éjjel is, délután is alszik. De azt hiszem ez nem az én különösebb érdemem, ő ilyen és kész, csecsemőnek is jó alvó volt.

Az evéssel nem szokott baj lenni, de most így belépve a dackorszakba néha úgy gondolja, hogy megmutatja, hogy ő a főnök. Én evésből nem fogok cirkuszt csinálni, ha nem eszik, nem eszik, akkor az az étkezés kimarad. Igaz nincs nassolás se, két étkezés közt almát, répát (egyéb gyümölcsöt zöldéseget) lehet kérni.

A tápszerről teljesen önként mondott le, egy-másfél éves kora közt először a reggeli tápszert nem volt hajlandó meginni, majd az estit se. Szóval látod, nálunk az ellenkezője van, ez se jó. A tejet hol megissza, hol nem, inkább nem - nem tudok vele mit csinálni, nem erőltetem.

A babakocsi már kínlódás volt nálunk is, két-három hónapja átszoktunk a triciklire. Boldogan trónol rajta, és mivel be is tudom kötni, így nem rohangál el. Szorgalmaznám persze a kétlábon való közlekedést is, ha jó napja van, akkor gyönyörűen megy, ha rájön a dackorszak, akkor meg a földön húzatja magát...

SZóval nem, nem mindenki szuperanya :D