A gyerekvállalás öröm vagy teljesen felborította az életeteket?

Öröm, ami teljesen felborította az életünket. :)) Igen, a gyereknevelés mindennél többet ér! Már akkor is boldog vagyok, ha csak rám mosolyog. Amikor megtette az első lépéseit olyan nagy boldogság volt. Aztán ahogy nyiladozni kezdett a kis értelme, ahogy elkezdett beszélni. Átöleli a nyakamat és odabújik hozzám, néha meg zsémbesen elszalad.

Oldalakat tudnék teleírni. A lényeg: a gyerek a világ legnagyobb boldogsága, nem hasonlítható össze semmivel.

Teljes öröm.

3 gyerek.

Volt egy kis kavarodás mondjuk úgy:D

Nem tervezett baba volt, én 21 párom 20 volt amikor született(úgy írok mintha ezer éve lett volna pedig csak 4 hónapja),hát amikor kiderült párom teljesen odáig volt én meg majdnem szívrohamot kaptam.1 éve voltunk együtt akkor,bár már sok-sok éve barátok voltunk akkor,de féltem kutyául.Igaz dolgoztunk főállásban mindketten és mellette főiskolára jártunk, Bp-en éltünk volt saját lakásunk(köszönhetjük apumnak,amiért olcsón vett 15 éve gondolva a jövőmre),azért bekavart.Nyár elején a baba miatt(mindketten asztmások vagyunk és a hazai ismeretek miatt)hazaköltöztünk a szüleihez és vártuk mi lesz.Hát lett egy tündéri vörös ördög lányunk és nem azt mondom,hogy könnyű de imádjuk őt és egymást is:)Felborult az életünk az tény, de sose legyen rosszabb dolgunk :)

Gyökeresen megváltozott minden:D

Mint azt előttem is irták.A lányom előtt dolgoztam,pörögtem,buliztam, elvoltam..És teljesen más, más az értékrendem, na meg a felelősség.Nem mondom voltak nehéz időszakok, főleg az éjszakázásra gondolok, a napirendre,a kötöttség megszokására.De hozzászoktam, amit eddig egyedül csináltam itthon azt most a tündéremmel(19 hónapos),és igy teljes az életem:D

teljesen megváltozott minden, de oriási orom...felelosség, gond, nemalvás, szervezés, aggodás...hiába igyekszunk, hogy ne o irányítson, mégis alkalmazkodnunk kell, hogy mindenkinek jo legyen. és kimondhatatlan orom minden érintése, mosolya, kacaja...amiota pedig beszélni kezdett, el tudnék olvadni...

de: vissza kellett mennem dolgozni...nehéz volt, de igy sokkal tobb a turelmem, és jobbana értékeljuk az egyutt tolttt idot:))))

öröm, ami teljesen felborította az életemet. :)

nekem kétemberes volt mindig is a kislányom, és nem volt segítségem soha. igazából azóta találok benne több örömet, mióta kinyílt az értelme. előtte sok nyűglődés, sírás, állandó hurcibálás...most már jobb. és olyan aranyos, ahogy megérti a dolgokat, egyre több mindent felfog a világból, meg amikor elalszik, odafordul felém, és átölteli a nyakamat...(együtt alszunk).

szóval semmi időm magamra, a férjemre is alig. ez rossz.

másrészről senkit sem tudnék úgy szeretni mint őt.

egyszer azt álmodtam,. hogy bennrekedt a kislányom egy égő házban, és mire kihozták, már eszméletlen volt , és azt mondták, hogy 99%. hogy nem éli túl. nagyon valóságos álom volt. emlékszem, úgy éreztem álmomban, hogy megbolondulok, sírtam, őrjöngtem. úgy ébredtem fel, hogy ömlöttek a könnyeim és nyűszítettem..aztán megláttam, hogy mellettem fekszik és alszik. hát leírhatatlan volt....

Én az első kislányunk nevelése közben nőttem fel agyilag!

Az első hozzászólással teljes mértékben egyet értek: öröm,ami teljesen felborította az életünket!!

Persze,le kellett mondanunk 1-1 dologról,de inkább 1-1 Kárpátia vagy Ossian koncertről maradunk le,mint hogy kihagyjunk bármit is a gyerekeket illetően!!!!!

Egészségesek,ez a lényeg!

NAGY BOLDOGSÁGOT HOZTAK AZ ÉLETÜNKBE!!!!-Szerintem,minden szülő így van ezzel! :)))))

És ha tehetném,minden évben vállalnék egy babát- vagy kettőt!!!! Szuper dolog szülőnek lenni,és azt kívánom,hogy MINDENKI LEGYEN RÉSZESE ENNEK A REMEK DOLOGNAK!!!

:)))

Kedves Kérdező!

Milyen tapasztalatok érdekelnek? Konkrétan mire gondolsz?

Teljesen felborította az életemet, de soha nem "cserélném el" ezt az érzést semmire. Olyan csodálatos érzés anyának lenni, hogy bármilyen nehézséget, küzdelmet megér!

Ugyanakkor azt mondom: meg kell érni a gyerekvállaláshoz, mert ennyi nehézséget 5-10 évvel ezelőtt biztos nem bírtam volna ilyen higgadtan elviselni, és az a gyereknek sem lett volna jó. Szóval csak akkor bírja az ember a strapát, ha lélekben felkészül rá. Egyébként gyerekfüggő is, nekem például egy olyan fiam van, akivel minden megtörténik, ami megtörténhet... De ő az életem értelme!