Hogyan lehet egy 2 évest erről leszoktatni?

Frusztrációi vannak.

Ami talán testvérféltékenység.úgy érzi nem kap annyi figyelmet, amennyit szeretne.

Rengeteget segít először is nyugtázni a helyzetet.szeretett hangsúllyal elmagyarázni neki, hogy értem, te most dühös mérges vagy (indokolhatod ha tudod mert nem veled játszik, vagy mert elvette a játékod stb)

Tudom hogy ez nehéz neked.

És aztán tanítgatni hogy hogyan tudná levezetni a feszültséget. Dühében tapsolni toporzékolni vagy szólni, bármire ami nem közveszélyes.mutatni neki hogy ilyen irgumburgum mérges vagy.

És mindezt megelőzni.ugyanis ezeknek a kitöréseknek vannak előjelei.ha már tizedjére veszik el a játékát,vagy tizedjére nem figyelnek rá, akkor már nem tud máshogy érvényesülni.figyeld meg a szitut teljesen az elejétől már reggel hogy mi alakul mivé.hányszor nyafog hányszor szomorú hányszor csalódott.

Határozott nem. Ez az a kategória, ahol nagyon határozottan tiltani kell.

Ahogy írták, emellé érdemes más, feszültséglevezetést tanítani neki.

A lényeg, hogy ne a gyerek személyiségét, hanem a viselkedését bíráljátok. "Lehetsz mérges, de a nővéredet nem bánthatod! Tessék, itt egy párna, ezt üsd, amíg le nem nyugszol."

És igen, két éves, készüljetek, hogy ezt jóóó sokszor el kell ismételni, mire belső fékként fog működni.

Szerintem ilyenkor te tanítsd móresre a kicsit. Saját példa. Éplen sétáltam a házban, mikor a 2 éves húgom előrontott egy szobából és úgy belemart a csupasz hátamba; hogy még napokkal utána látszott a nyoma. Anya ezért beleharapott a húgomnak a térdébe, persze nem akkorát, mint ő az enyémbe, de azért érezze, hogy fáj. Többet nem harapott.

De elég durva a 2 évesed, és a leírtak alapján mindig ő a verekedés okozója. Vegyük a labdás példád. Először is nincsen "enyém", de ez most mindegy. Én, mikor elkezdené bántani a nagyot, visszaadnám neki a harapást és/vagy dörgedelmes szavakkal a sarokba parancsolnám, és egy ideig bizony ott is kéne maradnia. Közben meg a szeme láttára kezdenék el labdázni a naggyal, csakhogy érezze, miből marad ki a tűrhetetlen viselkedése miatt. Az altatásnál szintén. Én is "gondolnék egyet" és belemarnék és/vagy mehet ki az ágyból a sarokba. Már nem 1 éves, fel tudja fogni, hogy fájdalmat okoz. Azt is meg kell tanulnia, hogy a tetteinek bizony következményei vannak, ez lehet egy visszaharapás és/vagy 5-10 perc a sarokban. Le kell állítanod, mert ha nem teszed meg; elfajulhatnak a dolgok. Sok sikert és kitartást, és ne feledd, az esetek nem maradhatbak szó nélkül, legyenek következmények.

Első lépés megérteni a gyermeki lelkivilágot, életkorok szerint a közös pontokat.

A vonatkozó: dackorszak.

Alap szakirodalom, ami gyakorlaton alapszik, minden pedag-szakon kötelező:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Ó ezt csak addig fogja csinálni, míg a nagy egyszer meg nem unja, és jól odacsap. Hidd el, ha olyan a gyereked, rászólhatsz 15x sem fogja meghatni, csak a direkt reakció.

De nem baj, nem árt neki :)