Van esélyem, hogy velem legyen a fiam?

9 éves a fiam. 18 voltam, amikor született, az anyja 16. Az anyai nagyszülők nevelték 3 éves koráig, mert az anyját nem érdekelte, én meg el voltam tiltva, mondván "minek csináltam fel a lányukat?" Folyamatosan a nyakukra jártam, hogy legalább láthassam, erre először 4 éves korában volt lehetőségem, azóta kéthavonta egyszeri találkozónk volt. 6 éves kora óta "már" havonta egyszer találkozhatok vele, miután elkezdett érdeklődni felém. Győrben élnek az anyjával, én Pesten. Rendszeresen fizetek amúgy gyerektartást, többet is, mint a meghatározott összeg, viszont így is sokszor előfordult, hogy elmaradt a láthatás, "beteg a gyerek", meg hasonló kitalált dolgok miatt..Múlt hónap elején volt nálam egy napot, mert az anyjának dolga volt Pesten. Akkor találkozott először a barátnőmmel, nagyon jól kijöttek. Egész nap azt mondogatta, hogy milyen jó lenne ha anya dolgozna, és én lennék vele. (ez van neki beadva, hogy a munkám miatt nem tudok velük lenni..) Este hazavitte az anyja, pár nappal később, késő este hívott fel a fiam. Mondta, hogy csak beszélgetni szeretne, mert egyedül van, az anyja elment valahova a barátnőivel. (fél 12 körül volt ez) Azonnal kocsiba ültem, lementem érte, és elhoztam Pestre, az anyja másnap délután(!) hívott, hogy hol a gyerek, mert biztos közöm van hozzá. Persze, ahogy mondtam, hogy nálam van, jött érte őrjöngve, mi az, hogy én elrabolom AZ Ő gyerekét... 1 hete, reggel a fiam csöngetett, tök egyedül. Egy egész napja egyedül volt otthon, az anyja meg kitudja, hol. Ő meg felült a vonatra, és eljött hozzám. Itt volt egész nap, a barátnőm mondta este, hogy vigyük haza, mert hiába van igazam, csak én jövök ki belőle rosszul... Nem akarom, hogy ott maradjon, sokkal jobb lenne neki velem, perre fogok menni, de tartok tőle, hogy nincs esélyem, mert az első két évében nem kerestem... Ha meg elveszítem a pert, teljesen biztos, hogy az anyja soha többet nem engedi a közelemben..

Számíthatok bármi jóra? Nem bírom elviselni, hogy látnom kell, ahogy szenved..