Ha szándékosan elhagyta, ne vegyek neki új majmot neveléscélzattal, vagy de, mert az egyetlen "ölelős"játéka?

Nem egyszer szokása kidobni valamit a babakocsiból, de mindig tanítom, ha nem kell, adja nekem ide. Ez működik is, több kevesebb sikerrel, tehát tudja jól, tekintve hogy nem egyszer mentünk már vissza valamiért az utca végéről mert nekem akkor tűnt fel, hogy kidobta.

A lényeg, úgy játékból(nem rosszindiluttal, nem rosszakarva!) mostanában azzal szórakozik, hogy akkorra időzíti, amikor pont nem figyelek vagy sietni kell(mint általában a gyerekek, hogy tudják mik azok a pillanatok amiket ki tudnak használni)pl zebrán való átkelésnél nagy forgalomban stb.

Mai nap még láttam is, hogy felveszik és elviharoznak vele, de nem is tudtam kiabáljak e, vagy egyáltalán elhallatszana e odáig a hangom.szóval viszlát majom.

A gyermek végig tisztában volt vele, hogy a majomért megyünk vissza és keressük hol van, és pá pá örökre. Látszott rajta hogy rosszul érinti, de a félsz is, hogy megint neki állok hibáztatni, így próbálta elterelni a figyelmem, mutogatta az autókat, mintha az érdekelné, de tisztán látszott hogy csendes, bánkódott, csak nem akar fejmosást.

simán kapható, és nem is egy összeg..szóval megvehetném...csak mert az egyetlen kabalája, amit sokszor nyakába akasztva motorozni is magával visz ill kedves neki, szeretet tükröződik a gyermeken amikor ő játszhat "szülőt"

De nem függő tőle, szóval nem az megy mint mással pl bölcsiben, hogy megállna a világ ha otthonmarad a kedvenc plüss.

Vagy megveszem ugyanabban a színben és ugy teszek, mintha az úton megtaláltuk volna?

Vagy "keményen" tanítsam, hogy nincs többé soha majom, mert kidobta?

Vagy más hogy nevel ilyen esetekben?

2 éves múlt