Ugye pár nap iszonyú ingerültség (kimerültség miatt) és hirtelen kirohanások nem tudnak hosszútávon kihatni a gyerekre?

általában ez ördögi kör. a negatív gondolatok még több negatívat vonzanak be, egyre nagyobb lesz az idegfeszültség.

tudatosan kell elhatározni magad hogy most azért is jó napot fogsz csinálni és a gyermeked öröme a lényeg, a kedvében járni. a kövi nap már magától menni fog, megtörik az ördögi kör.

hosszú távon önbizalomromboló a gyereknek, ha az anyja mindig vagy jellemzően haragszik rá, pedig ő az anyját úgy fogadja el, ahogy van. ennek oda vissza így kéne lennie...

Fú, mit fogsz te most kapni a szuperanyáktól... :D

Én nem vagyok szuperanya. Türelmetlen vagyok és vannak időszakaim amikor testi vagy idegi kimerültségem miatt én is feszült vagyok, hamar eldurran az agyam. Fél évente egyszer nálam is előfordult, hogy eldobok egy tárgyat, például egy játék traktort amit már hetek óta kerülgetünk, hiába pakolom minden nap el, minden nap visszakerül a szőnyegre és biztos, hogy időnként átesek rajta, ilyenkor elborul az agyam, üvöltök egyet és már repül is a traktor. Megnyugtatlak, a gyerekeim normálisak. Tényleg ritkán van ilyen elborulásom, viszont sokszor vagyok türelmetlen. Ilyenkor én is nagyon rosszul érzem magam és próbálok változtatni. Hétköznap durva napjaink vannak (feszült, fárasztó), hétvégén próbálom kárpótolni a gyerekeket. (sokat játszunk, foglalkozom velük)

Mekkora gyerek?

Ők hamarabb túllendülnek, mint mi. Fiam 3,5 éves, tegnapelőtt ketten voltunk csak este otthon. Most kezdődött az "alkalmi süket" korszaka. Mire a fogmosáshoz értünk, már elég türelmetlen voltam. És csak rágta a fogkefét, meg folyamatosan kiöntötte a vizet a pohárból. Többször megkértem, hogy ne tegye. Aztán amikor még ki is röhögött, úgy öntötte ki a vizet, nagyon begurultam. 2x megcsaptam (nem fájt neki, nem annyira), aztán bezavartam a szobájába. Sírva bement, betakargattam, és mese nélkül aludt el. Reggel én úgy indulok munkába, hogy alszik még. Meséltem a férjemnek mi volt, meg hogy reggel tudjon beszélgetni vele erről. Aztán másnap meséli, hogy a gyerek tök jókedvűen ébredt, és nem is említette neki, hogy "összevesztünk". Aztán délután nekem se mondta, ugyanúgy bújt hozzám, amikor hazaértem. Szóval ő hamarabb túltette magát rajta, mint én (én még most is szarul érzem magam miatta).

Egy-egy alkalommal még nem rontod el, te is ember vagy, lehetnek szar napjaid. Csak ez ne legyen sűrűn.

Szoptatod?

Nálam is volt ilyen. Teltek a hetek és egyre csak rosszabb lett. Rá is haragudtam már. Milliószor keltett éjjel, reggel nagyon korán kelt, beteg is voltam mikor már végképp nagyon fáradtnak éreztem magam. A férjem nem kelt a babához, bár ez inkább azért lehetett, mert én korábban ébredtem a sírásra. Már volt mikor sírtam, hogy fáradt vagyok és felemelem a hangom a gyerekkel. Elmentem anyukámhoz 1 éjszakára, muszáj volt aludni.. sokat segített nagyon. Azóta alszom nappal, amikor a gyerek, amikor rosszak az éjszakák huzamosabb ideje és egyre fáradtabb vagyok.

Szerintem minél tovább tart, annál inkább tesz kárt a gyerekben. Azért nem mindegy, hogy 1 hét vagy több hónap.

De az emberek nagy része magnézium hiányos, én évekkel a baba előtt elég rosszul jártam, hetekig kimerültségre fogtam a viselkedésem... azonnal felhúztam magam minden hülyeségen, kiabáltam stb, mikor 1 hét táppénz se segített és folyamatosan szédültem kiderült, hogy magnézium hiány (már szivritmuszavar volt miatta szóval nem enyhe verzió volt már.) Azóta ha türelmetlen vagyok veszem elő a magnosolvot és addig iszom napi 2 tasakkal, amíg nincs hasmenésem tőle, úgy már másnapra türelmesebb is vagyok.. én megpróbálnám ezt is. Az említett példámban viszont tényleg kimerült voltam, a magnézium nem segített.