Vajon minden kisgyerek ilyen?

Az unokatestvérem fiáról van szó. Elvált szülők gyereke, 1,5 éves. Bevallom, számomra valami borzasztóan elviselhetetlen, amit a próbálok nem hangoztatni, de látják rajtam a találkozások alkalmával. Lassan nálunk is ideje lenne a gyerekvállalásnak, de látva a rokonságban egy ilyen gyereket, teljesen elment a kedvem az egésztől. Nem akarok ilyen gyereket és vele ilyen életet.

Kezdődött ott, hogy a gyerek kicsi kora óta alig alszik, hiperaktív. Éjjel-nappal pörög, állítólag napközben is alig alszik, este későn (10-11 óra) alszik el, reggel 6-7-kor már kel. Az ételt mind válogatja, szétszórja, majd mindent feleszik a földről, akár a kutyatápot vagy a szemetet is. Egész nap kiabál, nem lehet mellette beszélgetni sem, folyton üvölt és ráncigálja az ember nadrágját vagy lépked az ember lábán. Ha nem tetszik neki valami, harap vagy rúg. Ha fürdetik, üvölt, mint a sakál, ha pelenkázzák, úgyszintén, szinte hozzá sem lehet érni, mert semmit nem visel el (öltöztetést sem). A játékaival nem játszik, semmi más nem érdekli, csak az emberek társasága, a pörgés, a rosszalkodás, de játék vagy mese semmi. Inni mást nem iszik, csak cukros löttyöket, mást nem fogad el. Állítólag már a kocsiban sem ül meg, egy 10 perces utat nem bír végigülni.

A kérdésem az lenne, hogy minden gyerek ilyen? Mert ha igen, ezerszer végiggondolom, hogy így megnehezítsem az életem egy gyerekkel. Pár hetente egyszer vagyok náluk vendégségben, de annyira hisztis és elviselhetetlen a gyerek, hogy 10 perc után falra tudnék mászni tőle. Csak ő lett ennyire elrontva vagy a többi gyerek is ilyen ennyi idősen? Elnézve a rokonságot, nem tudom, hol ebben az öröm, a gyerek anyja néha már agyvérzést készül kapni a saját gyerekétől, főleg mikor negyed órányi könyörgésbe telik bepelenkázni és végig üvölt közben...