Nem szeret a kisfiam? De mit csinálok rosszul?

2 éves múlt (2 éves és 4 hónapos) a kisfiam. Mindig valamilyen szinten apás volt, szeret az apjával lenni, vele játszani, stb. pici baba kora óta. Ennek nagyon örülök, alapból semmi problémám nem lenne ezzel.

De az utóbbi időben már olyan dolgokat csinál ami nagyon rosszul esik. Kb. semmit nem akar velem csinálni, apával akar enni, vele akar fürdeni, vele akar wc-re menni, ez még egy dolog, de engem konkrétan kizavar, elzavar, kilökdös, közli, hogy menj innen anya, vagy te most nem jöhetsz be, stb.

Ma pl. egy ilyen után hallottam, hogy a fárjem mondja, hogy menj, öleld meg anyát, mire a fiam közölte, hogy ő nem akar megölelni.

Háttér információként két dolog: 2 éves kora óta bölcsis, szóval arról sincs szó, hogy éjjel-nappal velem van, és az apját ritkán látja, visszamentem dolgozni, kb. 3-ig van minden nap a bölcsibe, akkor megyek érte, annyival van többet velem, hogy a férjem általában fél 6 felé ér haza a munkából.

A másik dolog, hogy közben várandós lettem, érkezik a kistesó. Már látszik a pocakom. Sokat mesélünk neki róla, stb., igyekszünk felkészíteni az érkezésére.

A terhesség miatt amúgy érzékenyebb is vagyok, előfordult olyan is, hogy kiküldött a szobából, kijöttem, és elsírtam magam...és észrevette...:(

Tudom, gyerek, lehet hogy nem kellene komolyan vennem, de nagyon rosszul esik. Úgy érzem, hogy engem nem is szeret a saját gyerekem. Mindenkitől azt hallom, hogy mennyire anyás a 2 évese, csak vele hajlandó mindent csinálni, én meg nagyokat hallgatok, mert engem meg konkrétan elzavar maga mellől....

Én mindig igyekeztem jó anyuka lenni, sokat foglalkozni vele, sokat szeretgetni, mindent megadni amit csak érzelmileg lehet, emellett következetesen nevelni, nem vagyok sem túl engedékeny, sem túl szigorú.. vannak szabályok, amiket betartatok, nem vagyok vele határozatlan sem.

Miért van ez? Mit csinálok rosszul? Volt ilyen rajtam kívül mással? Létezik még ember, akit nem szeret a saját gyereke??