Hogyan lehet rávenni egy 4 évest az öltözésre?

"Megsajnáltam, feladtam rá, azóta ezt csinálja"

Itt a baj - Hisztizik, mert tudja, hogy előbb-utóbb eléri nálad, hogy felöltöztesd. NE TEDD! Addig nincs játszótér, nincs bolt, nincs csavargás, amíg fel nem öltözik. Lehet, hogy harminc percig visítani fog, de majd megunja, csak maradj következetes. Öltözni KELL, ez nem kedv kérdése. Ne ő diktáljon!

Akkor csak így tovább, előbb-utóbb elunja, hogy cirkuszoljon, ugyanis ez neki sem jó.

Én azt csinálnám, hogy boldog mosollyal közölném, megyek a cukrászdába sütit enni. Mikor mondja, hogy ő is, mondanám, hogy nem, mert sietek, és az ő hisztijét nincs időm megvárni. Majd otthagynám (az apjával, nyilván), és 20 perc múlva mennék haza. Lehet, hogy drasztikus, de szerintem beválhat.

Ki kell tartani hogy csak akkor jöhet ha felöltözött. Csinálj úgy mintha már mennél, és mondd hogy ha nem öltözik fel akkor ő nem jöhet. Legyél kitartó, ne érje el a hisztivel hogy te öltözteted.

De az oviban hogyhogy nem öltözik? Ott nem szokták tolerálni az ilyen hisztit, hanem egyedül kell öltöznie.

Biztos én vagyok a hülye, de én sosem büntettem a kisfiamat azért, mert segítséget kért öltözéskor. Ha sietünk, akkor megkérdezem, szeretne egyedül öltözni vagy segítsek. 4 és fél éves a kisfiam, mostanra már majdnem mindent fel tud venni egyedül. Pl. a kabátot még nem (a cipzárt fel tudja húzni), most kezdte el a zoknit és a sapkát is önállóan felvenni, és boldogan mutatja, hogy már ez is megy. Ha egyedül felöltözik, mindig nagyon megdicsérem, mostanra már legtöbbször ez történik, és büszkén áll elém, hogy megmutassa. Én pedig őszintén örülök. Vetkőzéssel általában nincs gond, bár néha noszogatni kell. Az oviban tudtommal tud öltözni/vetkőzni, de szerintem ha kell, segítenek is neki a bonyolultabb ruhadarabokkal. Úgy tudom, a nagycsoportosoknak már nem segítenek, max. gombolós inggel vagy fűzős cipővel.

Más helyzet volt, amikor bölcsisként nem volt hajlandó sehogy sem átöltözni, kabátot, sapkát, cipőt felvenni. Ha siettünk, volt, hogy erőszakkal öltöztettem, mert nem volt más megoldás. De ott nem az önálló öltözésre való képesség volt a gond, hanem a dac.

Csak az öltözéssel van gond?

Vagy például elindulni valahova is nehéz, mert a kedvelt tevékenységet nehezen hagyja abba? Van más problémás, sírós tevékenység is?

Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy egy 4 éves gyerek még nem feltétlenül tud teljesen egyedül öltözködni, bár biztosan vannak ilyenek is.

A kérdés és a válaszok is olyan módszereket tartalmaznak, amelyek csak még jobban elmélyíthetik a dacos gyerek ellenállását, így lesz egy szimpla rutin tevékenységből állandó kínszenvedés, hisztik, idegeskedés. Szerintem túl magas követelményeket támasztottál a gyerekeddel szemben, amit ő nem tud(ott) teljesíteni, emiatt az öltözés számára egy rendkívül kellemetlen élménnyé, kudarcforrássá vált (és ki tudja, az oviban milyen tapasztalatokat szerzett). Szerintem lehetne kicsit több türelemmel, megértéssel kezelni a helyzetet, hiszen ez egyikőtöknek se jó így. A pozitív megerősítés sokkal hatásosabb tud lenni, mint a fenyegetőzés, magára hagyás vagy hegyi beszéd. Egy ideig én inkább öltöztetném, mintha mi sem történt volna, és amikor úgy tűnik, elfelejtette a korábbi negatív élményeket, játékosan és/vagy kedvesen rávenném, hogy 1-1 ruhadarabot felvegyen egyedül, wc után a nadrágját felhúzza. És minden kis előrelépésért nagyon megdicsérném, megölelném, kimutatnám, milyen büszke vagyok rá, hogy már ezt is tudja. Ettől a legtöbb gyerek szárnyalni kezd, és innentől kezdve lenne látványos a fejlődés. Lehet, hogy kell hozzá pár hónap, de megéri azért is, hogy helyreálljon köztetek a harmonikus anya-gyerek kapcsolat, és kevesebb stressz érjen titeket napi szinten.

(Mondom ezeket két rettentően akaratos, de egyre könnyebben kezelhető kisfiú anyukájaként.)

6-os