Sorbanállás gyerekkel? Melyik oldala kiakasztó?

Nálunk a helyi hipermarketben láttam anyukát, aki a hisztis gyerekre hivatkozva ment előre a legnagyobb tömegben. Különösen vicces volt, mert a kosár úgy meg van rakva rogyásig, hogy egyértelműen nem tíz perce voltak ott, hanem legalább egy órája... De szerencsére egyszer láttam ezt, szóval szerintem a döntő többség teljesen normálisan vár, vagy a kezelhetetlen hülyegyereket otthon hagyja.

Postán, orvosi rendelőben, hivatalban még nem találkoztam ezzel a jelenséggel, igaz pici gyerekkel sem igazán. Mindenhol 2-3 órás várakozási idővel indul a dolog, úgy látszik ezt tudja a többség és nem is akkora hülye, hogy kicsi gyerekkel indul el.

Sorbanállni szülőként kiakasztó. Még gyerek nélkül is nyűg, mikor tudod, hogy annyi más értelmes dolgot csinálhatnál, de nem, neked órákat kell várnod, még ha időpontra érkeztél akkor is minimum félóra a várakozás. Gyerekkel meg még rosszabb, mert nyilván szaladgálna, játszana, és cseppet sem biztos, hogy a mesekönyv, ami tegnap még a kedvence volt, ma akár egy percre is leköti, nemhogy egy órára. (gondolom azt a szülőt, aki meg 10 percre telefont vagy tabletet ad a gyerek kezébe, hogy lekösse, máglyára küldenéd).

Normális szülő NEM hagyja otthon egyedül, felügyelet nélkül a gyerekét 10 percre sem, nem, hogy ügyintézés idejére.

Igen, bunkó vagy, még egy szülővel sem találkoztam, aki a gyerekre hivatkozva előzködni próbált volna.

Nem szoktam élni ezzel a módszerrel, de pont tegnap jártam úgy, hogy a bölcsődéből úgy adták ki a gyereket, hogy "10 percet aludt csak, nagyon nehéz most vele". Tényleg, fáradt volt, dekoncentrált, hisztis.

Ahogy elindultunk, kitalálta, hogy nagyon szomjas. Sütött a nap, én is szomjas voltam, őt nem akartam még 30-40 percet folyadék nélkül váratni, amíg hazaérünk. Egy közeli drogériába mentünk be. Nem hisztizett, de pityergett, hüppögött és ismételgette, hogy szomjas.

Lekaptam egy flakon vizet és látva, hogy 7-8 ember, tömött kosárral áll ott és nem láttam "hátrányos" állapotút (kismama, túl öreg, kisgyerekes, stb.), udvariasan odaléptem, hogy nem szeretnék udvariatlan lenni, de nagyon szomjas a gyerek, megengednék, hogy gyorsan kifizessem a vizet és odaadhassam neki?

Mindenki mosolyogva bólogatott, én meg gyorsan fizettem.

Ebben a helyzetben neheztelést nem láttam senkin, meg a lányom is segítség volt annyiból, hogy amikor megengedték, magától megköszönte nekik. Onnantól végképp türelmessé vált mindenki.