Sorbanállás gyerekkel? Melyik oldala kiakasztó?

Ez annyira helyzetfüggő, hogy nem lehet objektíven, minden körülmények közt megfeleleő, általános protokollt írni rá. Nyilván van az a helyzet, amikor ennek helye van, de biztosan nem mindig. Egy apró példa. Még pár hónapja a boltban volt egy anyuka, az igencsak hisztis, dackorszakos kétévesforma gyerekével. Nem lehetett odaférni a tejes pulthoz, mert ott verte ki a dilit, anyuka meg nekállt könyörögni neki, ahelyett, hogy elvezette volna, hogy a lassan 3-4 várakozó hozzáférhessen a dolgokhoz (viszonylag kicsi bolt, közért). Mindenki birka mód várakozott, amikor én udvariasan megkértem, hogy hadd féjünk már hozzá, persze én voltam az ördög. Utána kezdődött előről az egész a sorban, nem voltunk sokan, de kisbolt, egy pénztár, 5-7 ember, gyerek földön fekszik, ordít, az is kell ez is kell, aztán meg könnyes szeemmel szipog, várakozók elérzékenyülnek, kapacitálják menjen előre. Én következtem vola, ha az előttem álló végez, anyuka kedves mosollyal az arcán már előzött is volna be, pedig én nem mondtam neki, hogy nyugodtan. Aztán a hőbörgés hátulról és az anyuka epés megjegyzése, hogy ha majd lesz gyerekem megtudom milyen. Fizettünk, utána fordultam oda és közöltem vele, hogy van gyerekem, kettő, otthon várnak rám, mivel sok a dolgom megkértem a szomszéd kedves ismerős anyukát figyeljen rájuk és nem szeretném tovább igénybe venni a szabadidejét, mint amennyire szükséges, így igen én is sietek, de ha nem tudom megoldani segítség nélkül és gyerekestől mégis boltba caplatok, biiztos lehet benne, hogy amint a gyerekem először földre küldi magát az üzletben kivezetem és bár nem egyszerű egy dackorszakossal az élet, nem akadályozom a többi embert a normál ügymenetében azért mert nekem problémám van és láthatólag nem tudom kezelni. Továbbá nem érzem feljogosítva magam mindenféle előnyökre, pusztán azért, mert gyereket szültem. felhúzta az orrát, de otthagytam, nem volt erre időm, sem kedvem. Ha egy csecsemőről van szó, az más, de hogy az amúgy kezelhető kisgyerekeket pajzsként lobogtatva mindig kivételes bánásmódot követelnek egyesek, az nekem nem fér bele. Más egy rendelő, ott úgyis előre hívják, vagy olyan kellemetlen dolog, ahol én felnőtt várakozhatok, de a gyereknek kínszenvedés. Sok helyütt van is erre külön lehetőség, gyógyszertárban, millió helyen van kisgyerekes gomb. Viszont attól, hogy velem épp nincsen ott a gyerekem, amit nyilván nekem is idő/energia, esetleg pénz volt leszervezni, az nem azt jelenti, hogy nekem nem sürgős. Ha pedig ezer forintos órabérért egy bébiszittert fogadok, akkor nem fogok azért többet fizetni és később hazaérni, mert más kisgyerekes anyukára vagyok tekintettel, az én órám is ketyeg. Oldja meg és managelje mindenki a saját életét és kivételes helyzetektől eltekintve ne használja alibinek a gyerekét, mert lehet a mögötte álló 40-es hölgy épp a beteg anyjához siet, vagy a fiatal anyuka bemenne még a boltba munka után,óvoda előtt, hogy a gyerkkel már ne kelljen, de nem fog elkésni azért, mert más meg ezt nem oldotta meg. Évekig laktam egy amúgy nagyon jó kis helyen míg kisebbek voltak a gyerekek, kvázi a világ végén, minden segítség, nagyszülők, szomszéd, miegyéb nélkül, még fizető segítséget sem lehett keríteni, de azért az életünk legjavát megoldottuk mégis, a nélkül, hogy mások jóindulatára apelláltunk volna, ergo igen, tudom milyen zéró segítség nélkül, 2 gyekkel hétköznapokat megszervezni.

Hála égnek nem minden gyerek nyomi tejbetök.