Soha nem lesz mar normalis a gyerekem? 19 honapos, erett okos kisgyermek, de nem birok vele.

Itt azért elég komoly gondok vannak. Nem a gyerekkel, a fáradtságoddal.

Minden gyerek ilyen, és nem, nem téged büntet, mert másfél évesen ezt nem látja át. Valahogy menj el 2 napra, és csak aludj, pihenj! Szedj magnéziumot, sokat!

Kezdetnek. Hogy tisztán láss.

Teljesen normális a gyermeked.

Nálad vannak gondok, de nagyon.

Egyet kell értsek az előttem szólókkal, pontosan ilyen egy átlagos, normális gyerek.

Ezt el kell fogadnod, tudnod kell, hogy az ő korában minden kisgyerek mindent felfedez, kipróbál, a saját feje után megy, feszegeti a határait. Nem azért hogy titeket bosszantson, hanem mert gyerek, ez a dolga... és nem azért sír ha elesik hogy téged büntessen, hanem mert még nem tudja szavakba önteni a bánatát/csalódottságát/fájdalmát/frusztrációját.

Azt teheted, hogy elfogadod, hogy gyerek, és nem vársz el tőle olyan dolgokat, ami nem a korának megfelelő viselkedés. Sokkal könnyebb lesz, hidd el.

Természetes életkori sajátosság a dackorszak, ami általában valamikor másfél és három és fél éves kor között jelentkezik.

Ha elmaradna, az jelentene rendellenességet!

NEM tudatos egy gyermek, kivéve 4-5 éves korától!

Teljesen ösztönös az is, amikor ilyen korú (4 év alatti) gyermek a (saját) határait keresi!

A dackorszak egybeesik az éntudat kialakulásának folyamatával.

A megfelelő szülői hozzáállás a következő - egy remek szakmai cikkből másolom ki, a saját gyakorlati tapasztalataim is megerősítik, hogy ez a hozzáállás működik a felnőtt részéről, főleg dackorszak alatt:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.