A kislányom mindenre felmászik, hogy kezeljem ezt a helyzetet?

Kisgyerek, fel szeretné fedezni a világot. Akkor kéne aggódnod, ha nyugodtan ülne egy sarokban. Egyrészt hiába okos, még kicsi, szinte még kisbaba, nem érti, mit és miért mondasz neki.

Másrészt ha érteni fogja (fél-egy év múlva), akkor sem fogja őt különösebben érdekelni a tiltásod, amikor ott a világ, ami arra vár, hogy felfedezzék. Nincs más lehetőséged, mint gyakran vinni kirándulni vagy játszótérre; az mindenkinek jót tesz: te kimozdulhatsz, ő pedig addig se tudja szétszedni az házat. Fél nap rohangálás után valószínűleg nem lesz olyan nagy kedve folyton felmászni az ablakba.

Ha pedig éppen nem tudtok sehova menni, tereld el valamivel a figyelmét. És fontos, hogy akárhányszor felmászik, MINDIG le kell venni onnan. Következetesség nélkül az egész veszve van.

A fiam is ilyen volt. Most 4 éves, éppen most tervezem beíratni falmászósuliba, mert ugyanúgy mászik mindenhová, csak most már hihetetlen biztonsággal, nagyon ügyesen. Én egyetlen dolgot tiltottam Neki, de azt nagyon következetesen: az ablakba mászást. Mivel a 4. emeleten lakunk, az tabu volt az első pillanattól kezdve. Egyébként pedig nem mozdultam mellőle, nagyon hamar (talán 8-9 hónapos lehetett) megtanítottam, hogyan kell biztonsággal lejönni mindenhonnan, és úgy igazán nem is volt baleset (lekopogom). Nem esett le sehonnan.

Szval engedd, hadd másszon, az ablakhoz sosem engedd, egyébként pedig hadd ügyesedjen, hadd fedezze fel a világot!

Látom már, miben van biznisz: nindzsaképzőt fogok nyitni, kicsik számára. :P

De tényleg ablakhoz ne... Ügyesen tud sok 1-2 éves manipulálni, mi van, ha egy ügyes mozdulattal bukóról vízszintes nyitásúra állítja...

__________

Arra meg, hogy mikor érti meg a nem-et... Mai másik válaszom bemásolom:

Természetes életkori sajátosság a dackorszak, ami általában valamikor másfél és három és fél éves kor között jelentkezik.

Ha elmaradna, az jelentene rendellenességet!

NEM tudatos egy gyermek, kivéve 4-5 éves korától!

Teljesen ösztönös az is, amikor ilyen korú (4 év alatti) gyermek a (saját) határait keresi!

A dackorszak egybeesik az éntudat kialakulásának folyamatával.

A megfelelő szülői hozzáállás a következő - egy remek szakmai cikkből másolom ki, a saját gyakorlati tapasztalataim is megerősítik, hogy ez a hozzáállás működik a felnőtt részéről, főleg dackorszak alatt:

 ha lényegtelen dolgokat nem tiltunk meg;

 vagy úgy fogalmazunk, hogy a tiltás el is hagyható, például: "Tedd le a fényképezőgépet!" (Azt mondjuk, hogy mit csináljon, ne azt, hogy mit ne!);

 ha egy figyelmeztető mondattal lehetőséget adok, hogy a gyermek presztízsveszteség nélkül visszavonuljon. Önállóan, maga válassza az elvárt, helyes cselekvést. Például: "Az a papa tolla!";

 ha a szülő a tiltás, elvárás megfogalmazásakor nem saját akaratát, hatalmát állítja szembe, hanem arról beszél, hogy miért nem engedheti meg a gyereknek ezt vagy azt;

 nem szabad annak előfordulnia, hogy a szülő naponta szemrehányásokkal árassza el a gyereket, de közben hagyja, hogy a gyerek tovább csinálja a tiltott dolgot;

 ha a szülői következetesség megértéssel, belátással párosul, s emellett a gyermek megfelelő önállósághoz jut abban, amiben lehet, a szembeszállás gyengül, helyébe együttműködés lép.

Ellenkező esetben a dackorszak tartóssá válhat, vagy egyre nagyobb erővel vissza-visszatér.

1. Utasításokat ne általánosságban adjunk (például ne rosszalkodj), hanem fogalmazzuk meg, mit várunk.

2. A személyes példa a legösztönzőbb hatású.

3. Legyünk következetesek abban, amit kívánunk tőle.

4. Bármennyire kicsi a gyermek, mindig ismerjük be, ha hibáztunk.

...ja, és valóban türelem is kell ehhez, nehogy te mássz falra az ilyen helyzetektől, kedves anyuka...

;)