Anyukák, várjátok már a szeptembert?

Én várom. Csak 2 éves a fiam, de egyszerűen nem tudok tőle pihenni 5 percet, mert képtelen lefoglalni magát, állandóan vinni kell valahova és játszani vele, így semmire nem jut időm. Se háztartásra, se magamra. Állandóan nyíg, nyőg és sír, eljátsza a hattyúk halálát, jobban szenved, mint Krisztus a kereszten, minden nap nyűglődik, már szétmegy a fejem.

Szóval várom a bölcsit, legalább nem csak én leszek neki, hanem társai is.

Igaz, hogy a gyermekem igényli a közösséget, de én kevésnek tartom most vele a nyarat, rengeteget dolgozok mellette es ugy érzem, nincs elég időm Rá és kezdődik a malom, amit ki nem állhatok (uj munkahelyem is lesz szeptembertol, nem rugalmas, hanem börtön tipusu kommunista rendszerű, klimaxos főnökkel, de tripla bérért, mint amit most kapok) és most kezdődik az óvoda, nem szimpatikus gondozokkal, plusz q beszoktatás nekem jobban fáj mint a gyereknek, de mivel átveszi az érzéseim, anyoroszánként erős vagyok es pozitivan probálom beállitani.

Igaz hogy a bölcsi is megviselt, de most mégjobban görcsölök, plane mert kevésnek találom a vele töltött nyaram, a munkám miatt. Nem érzem hogy kész, vége, eleget játszottunk, kezdődhet a hajrá, hanem azt érzem szinte nem is játszottunk semmit és vége a nyárnak és még kevesebbet fogom látni és megélni a kisgyermekkor ragaszkodását. Egyet pislogok es már az fog jönni, anya ne puszilgass ne fogd a kezem. Persze segitem az önállosodásában, de most is én inkább mellé bujnék, csak nem akarom megzavarni azzal hogy "tapadok"rá. Mert most pont abban a korban van már amikor önbizalmat is "tanul", stb.

Én fájoan bucsuzok minden korszakátol, hiányzik a kisbaba is, a dackorszakos uraság is, most a bölcsis kissrác, aki rohan pusziért ha megütötte valamijét.

Feltűnt hogy már a szekrényt sem pakolja ki, játszón sem kell karolni a csúszdán, egyre szocializáltabb, ügyesebb, persze ez pozitiv, nekem mégis a lassu elválást tükrözi, persze ez természetes és segítem, ...segítem, ha van időm.

Én nem várom az őszt. Ez az egész rendszer nem nekem lett kitalálva. Munka, ovi, este fáradt fejjel hallgatni a csacsogását..ugy érzem, nem is én nevelem, hanem az élet.

Ma is este tizkor jutottam el addig hogy tök jo nevetős hangulatban kitalàloskérdésezünk. Vagy olyan cukor, amikor pl nagyban felsorol mindenkit, anyának is két lába van, mamának is két lába van, de még dédinek is, de azon már bőszen gondolkodik, a nyuszinak mennyi, hiszen "kezében"a répa a kabalanyuszinak.

Nekem irto kevés az ilyen pillanat ezen a nyáron. mármint amikor valoban együtt vagyunk, minőségi idő.

Pedig voltunk nyaralni.

Bocsi, ha hosszu lett

Attol vagyok beteg szinte, hogy ketto napot tudtam itthon lenni a harom iskolasommal...Uj helyen kezdtem.

Tavaly az egesz nyar a mienk volt. Sokkal jobb volt. Borzasztoan erzem magam. Tegnap is sirtam.