Hogyan bírkózzam meg ezzel? Két év kiesés után hogy fog visszaszokni hozzám a kislányom? Tanácsokat várok.

Nem vagy könnyű helyzetben! Igazából nem értem, miért hagytad ott a gyereket - suliba járni levelezőn, estin is lehet.

A kicsinek biztosan nagyon nehéz lesz. Egyrészt azoktól az emberektől fog távol kerülni, akiket legjobban szeret, akikben bízik, mert - ne vedd bántásnak - de az anyja cserbenhagyta. Mindehhez még egy másik vadidegen embert is megszokni, plusz egy egészen más környezetet... Én nem tenném ezt a gyerekemmel.

Mindenképp Pesten kell maradnotok? Nem lehetne leköltözni vidékre? Vagy nem lehetne, hogy legalább fél évig, egy évig te is visszaköltözz, szépen, lassan, észrevétlenül újra egymásra találjatok a lányoddal, s amikor már ebből a szempontból minden rendben, csak akkor terhelni meg egy költözéssel? Én ezt tenném, még akkor is, ha az új páromtól kellene távol lennem miatta.

Szia! így valóban nem tudhatjuk hogy is vagytok egymással. Ő mit mond szeretne veled menni? Sokszor honvágya lesz tuti, vissza akar majd menni a mamáékhoz, de ahogy nől majd megérti hogy neki veled van az otthona, te vagy az anya. Nem lesz egyszerű, de az is lehet hogy nagyon könnyen átszokik, nem lehet előre tudni. A szófogadás szerintem egy másik tészta lesz, mert nem lesz ott veled a nagyi, csak te leszel neki, szóval szerintem egy kicsit könnyebb lesz mintha haza költöznél és a te szavaddal szemben a mamáé állna. így inkább csak rád van utalva.

Hát minden jót és sok sok erőt kívánok nektek ahhoz, hogy a legjobban működjön a dolog, remélem sikerül amit eltervezel.

Szia! Saját példámat írom le, nehogy te is abba a hibába ess, amibe annak idején az én szüleim is. Igaz ez már több mint 25 éve történt,de azért lehet belőle tanulni.

7 éves koromig laktam a nagyszüleimmel, náluk jártam óvodába, a szüleim hétvégente vittek haza. Hétvégente programokat szerveztek nekem, cukiba jártunk, játékokat kaptam, egyszóval körülöttem forgott a világ. Aztán a szüleim magukkal vittek 7 évesen. Ekkor kezdődött minden baj. Rá kellett jönnöm, hogy itt is vannak szürke hétköznapok, nemcsak hétvégékből áll az élet. Sokat hisztiztem, mert követeltem azt, amit eddig nyújtottak nekem(hétvégente). Nem értettem mi történt. Anyuéknak pedig lelkiismeret furdalásuk volt, amiért nem velük nevelkedtem és egyre jobban engedtek a hisztijeimnek. A vége az lett, hogy egy elkényeztetett, önző, hp.lettem.Nem érdekelt senki csak saját magam. Nem tudtam ragaszkodni senkihez, sem a szüleimhez sem a nagyszüleimhez.Évről évre rosszabb lett a helyzet, és elérkezett a kamaszkor. A szüleimmel is egyre jobban megromlott a viszonyom és rossz társaságba keveredtem. Ki tudja mi lett volna a vége, ha a mamám a halálát megelőzően helyre nem rak. Amikor a nagyszüleim meghaltak(1év különbséggel) úgy éreztem teljesen kicsúszott a talaj a lábam alól. 18 évesen eljöttem otthonról és hát rá kellett jönnöm, hogy gyorsan változtatnom kell a viselkedésemen, mert így nagyon hamar elmarok mindenkit magam mellől. Aztán lassan, a következő évek alatt rendeződött a szüleimmel is a kapcsolatom.

Tanulság: Ne legyen lelkiismeret furdalásod soha azért, mert nem tudtál annyit foglalkozni a gyerekeddel, amennyit más szülők és soha ne is engedd meg a lányodnak, hogy ezzel zsaroljon. Biztos, hogy idő kell ahhoz, hogy összeszokjatok, és biztos, hogy lesznek hullámvölgyek. És igenis neked is nevelned kell a lányodat és ezt neki is el kell fogadnia a saját érdekében!

El tudom képzelni, milyen nehéz lehetett neked. De örülj, hogy a szüleid ennyire segítőkészek és támogattak ebben a helyzetben. Én nem hiszem, hogy ennek akkora jelentősége van, egy csomó ismerősőmet neveltek "lényegében" a nagyszülei különböző okokból. És nincs ennek jelentősége. Hidd el, minden úgy jó ahogy történt. Ne rágd magad emiatt. Hülyeség lett volna ott hagynod az egyetemet, pláne így, hogy a szüleid vállalták a kislányod nevelését. Nem mindig történnek úgy a dolgok ahogy szeretnénk.

A gyerekek nagyon rugalmasak, nyilván nem lesz könnyű az elválás, mert biztos hogy itt is meg ott is szívesen lenne. Szerintem ezt tartsd észbe, ha esetleg visszavágyna a szüleidhez, az nem azért van mert tőled akar elmenni, hanem inkább ott is szeretne lenni.Egy négy évessel már meg lehet beszélni a szabályokat, amiket szeretnél, hogy betartson és kérdezd meg hogy a mamánál, hogy volt és igazodj ahhoz, mégha esetleg neked nem is tetszik.

Ne félj semmitől, meg fogod oldani. Sok türelem és kitartás- és mindig gondolj bele hogy érezhet a lányod és bátorítsd hogy mondja el ő mit gondol.