3 éves kislányom elkezdte szopni az ujját, pedig soha életében mégcsak nem is cumizott, másnál is volt ilyen?

"Nem is annyira maga az ujjszopás bánt, hanem, sokkal inkább, hogy mekkora szorongás állhat mögötte:(

Tehetelennek érzem magam."

Kedves kérdező, nincs miért aggódnod -ha CSAK az ujjszopás tényéből indulok ki-, ez természetes életkori sajátosság. Gyakorlatilag 6-8 évesen se volna probléma, de kb 8 éves korra szocializáltabb, ha a kisgyermek leszokik róla, és normális esetben addigra -látva a többi gyereket, hogy nem teszi a többség- leszokik saját magától.

Pontosan ön nyugtató mechanizmus ez, szüksége van rá, sőt, van többféle módja az önnyugtatásnak, mind természetes.

Pusztán abból, hogy szopja az ujját egy kisgyermek, vagy más ön nyugtató mechanizmus jellemzi, nem ok arra, hogy jelentős szorongást feltételezzünk. Akkor se, ha váratlanul kezd megjelenni a viselkedésében, mondjuk 3 évesen.

Tehát nem derül ki pusztán az ujjszopásból, hogy jellemzi-e a kisgyermeket a normálisnál nagyobb fokú szorongás. Más módszerekkel lehet kideríteni, elsősorban szakember (pedagógus, pszichológus) tud erre módszereket, a gyermekrajzelemzéstől (ha már rajzol) a játékterápiáig.

De egyébként nem írtál semmit olyan tényezőről, amely kivizsgálást indokolna. Ha csak az általad írtakat veszem figyelembe, akkor nyugodt lehetsz a gyermeked állapotát illetően.

Értelek, az általad írtakból továbbra se látok bajt, tehát feleslegesen aggódsz, az aggódásod meg esélyesen átragad a kisgyermekre.

Ezért jó utána járni a kisgyermek nevelés kérdéseinek, teljesen oké, hogy feltetted itt a kérdésed.

Meg pl könyvtári könyvekből is lehet további jó infókat szerezni, de az esetben szakkönyveket ajánlok:

Mérei-Binét: Gyermeklélektan.

Ebből mindig van több példány, mert pedag szakokon alapmű, kötelező. Könnyen érthető a nyelvezete, mégis tartalmaz vonatkozó szakkifejezéseket,viszont jól magyarázza korszakonként és témánként a kisgyermekkori jelenségeket. Melegen ajánlom kedves figyelmedbe. :) Meg minden szülőnek, és minél előbb forgatják, annál inkább időben vannak.

Ha egyre jobban érti az ember a kisgyermeki lélek működését, annál kevésbé aggódik az ember, így a gyerekét is ennyivel kevesebb szorongás éri. :)

Az ujjszopás esetén általános esetben nincs jelentősége, melyik ujját szopizza.

Beszoktatás kérdése:

Fokozatos, legalább kéthetesre ütemezett beszoktatást javaslok. De ha jól értelek, erről már egy kicsit lekéstetek. Esetleg érdemes elölről kezdeni, ezt viszont a pedagógussal meg kellene beszélni, ha igényled.

A lényeget tekintve a fokozatos beszoktatás abból áll, hogy megkezdése előtt a kisgyermek nyelvezetnén elmondja a szülő számára, mi fog vele történni, az első napokat részletesen is - ezt részletezem most:

az első 1-2 nap egyetlen órát van a gyermek az oviban, és a szülő ott tartózkodik vele a csoportszobában.

Csak ritka esetben, pl beszoktatáskor tartózkodhat szülő a csoportszobában, meg alkalmasint publikus eseményeken, pl anyák napi ünnepség, beiratkozás előtti ismerkedés stb.

Ideális esetben a beszoktatás kb 3., 4. napján is csak egy órát van a gyermek az oviban, de a szülő egyből elbúcsúzik csemetéjétől, jelezve, hogy a közelben marad, ezért ha nagyon kell neki anya/apa, akkor a pedagógus szül neki, és a szülő valóban maradjon az óvoda épületében . természetesen erről is előzetesen egyeztetni kell a helyzetet a pedagógussal.

Ha a gyermek nagyjából elfogadta az első néhány nap helyzetét, onnantól a szülő, a szokásos módon,

már nem tartózkodhat a csoportszobában, se az udvaron, csak indokolt megbeszélés esetén egy percre.

(Tudom, vannak kivételek, pletyis óvónénik stb, de az szabályellenes, mert akadályozza a pedagógus munkáját, holott felelősségteljes munka, a kisgyermekekre kell figyelnie, nem a szülőkre. Súlyos probléma esetén munkaidőn kívülre kell időpontot egyeztetni megbeszélésre a szülővel. Egész más eset pl egy tervezett anyák napi ünnepség, közösen a szülőkkel a csoportszobában, és/vagy az udvaron, stb.)

Tehát az első 4-5 nap a sarkalatos pont a beszoktatásban, ha ideálisan járunk el. Ha nem a fenti ideális módszerrel járunk el, mert vagy a pedagógus kerüli a helyzetet (sajnos), vagy a szülő nem igényli (ami lehet baj, és lehet rendben levő is, rendben akkor van, ha a kisgyermeke könnyen szokik be).

Az 5. / 6. naptól lehet egyszerre 4 órára egyedül hagyni a gyermeket, és néhány további napon is ezt javaslom. A gyermek állapotából reagálásából kiindulva dőlnek el a pontos részeltei a beszoktatásnak, de a lényege ez , illetve ez kellene legyen, kb 2 hetes, fokozatos lefutással.

Az egy másik téma volna, hogy a 3. héttől is akár lehet tartósan mindösszesen "négy óráztatni" s kisgyermeket, sok szülő pl csak délelőttre viszi, pl nyolctól délig, a három évesét.

Még valami, említetted a foglalkozásokat:

NINCS foglalkozás a rendszerváltás óta a valamirevaló óvodákban, mert az iskolás, didaktikus eljárás, és NEM óvodába való, kevés kivétellel.

Sajnos üzleti okokból megy sok oviban agyba-főbe a szakkörözés, táncszakkörtől az angol szakkörig, ezeket károsnak tartom, mint a kollégák többsége.

(De ugye az üzlet az üzlet, sjanos a gyerekek kárára van, holott a szakkörözés iskolás korra való.)

Ha az óvodai nevelési időről beszélünk, akkor is alig akad foglalkozás.

Ténylegesen csak a heti egy, vagy kettő nagytesi, ami a külön terem, a külön pedag módszerek és tárgyi eszközök miatt foglalkozásnak számít, meg olykor vannak kötött foglalkozások, pl ének-zenei nevelés esetén, de csak szórványosan látom ideálisnak, 7 éves kor alatt.

Valójában 90%-ban a kötetlen foglalkozás az ideális, hét éves kor alattiak nevelésében, 90%-ban indirekt neveléssel. Ennek egyik fő vonása, hogy a pedagógus spontán "beúsztat" pedag módszereket a játékfolyamba. Sőt, az idő nagyobb része úgynevezett szabad játék kell legyen, ez a gyermekközpontú (NEM liberális!) nevelés egyik lényegi eleme, de az Óvodai Nevelés Országos Alapprogjamja is a szabad játékot emeli ki mint az óvodás korúak legfejlesztőbb elemi tevékenységét. Amit tehát NEM irányított, legfeljebb olykor "tereli" tudatosan, és indirekt módszerekkel a gyerekek spontán játékát a pedagógus.

Tehát vagy a kedves kérdező félreértette az óvodai nevelést, hogy foglalkozások vannak (bár, mondom, a nagytestnevelés kivétel, az valóban az), vagy sajnos erőltetik a gyermeked óvodájában a foglakozásokat, ami pedig 7 év alattiak számára több kárral jár, mint haszonnal, pl neurózist, megfelelési kényszert okoz kisiskolás korra.

Nemcsoda, ha szorong a gyermeked, ha valóban vannak foglalkozások az ovijában. Pláne ha épp beszoktatás alatt van és pláne, ha még csak beszoktatás se volt...

Jelen válaszomban kifejtettem a megoldási lehetőségeket. Javaslom egyeztetned gyermeked pedagógusaival, és változtatni valamin, amin érdemes, a válaszom vonatkozásában a ovitokban.

Ahhoz, hogy véleményezni lehessen adott eseményt, ahhoz konkretizálni kell. Említetted most konkrétan a "ringatót". Amennyire én ismerem a módszert -ha egyről beszélünk-, mama és "baba" együtt vannak (vagy bölcsődés korúval), azt talán tudom ajánlani, ha valóban nem "feladatosdi" a kivitelezése.

Amennyire tudok a módszerről, ha szakember végzi, akkor amellett, hogy gyengéd, játékos, amellett indirekt is a módszer, és nem veszik rá a szülőt arra, hogy erőltesse a gyermekének, és így van rendjén.

Ha babás szülők engem kérdeznek, inkább javaslom nekik, hogy szervezzenek meg egymás között "baba-mama" klubot, iylesmit, mintsem magára hagyni babájukat, vagy 1-2 évesüket egy bölcsiben.

A bölcsit én szükségmegoldásnak tartom, ha pl munkába járás miatt a szülő nem lát más kiutat. Bajnak tekintem viszont, ha a szülői hozzáállásban öncél bölcsődébe járatni a gyermeküket. Érdemes végiggondolni, hogy több annak a hátránya, mint előnye...

4 éves kor előtt a legtöbb gyermeknek ideálisan az anyukája mellett a helye mindennap, ritka kivétellel megbízható nagyszülő is átveheti a gyermeket. A gyerekek kb ötöde az, akik a legtöbb időszakban akár bölcsibe is adhatóak (ha olyan korúak) -bár a két szeparációs félelmi időszakban nekik se tesz jót, ha anyjuktól távol vannak-, megrázkódtatás nélkül. Személy szerint NEM értek egyet avval, hogy kötelezővé tették 3 éves kortól az óvodába járást. De szerencsére máig vannak "kiskapuk", tehát indokolt esetben lehet halasztást kérni.

Az idegen nyelv kapcsán sok vita van szakemberek között, az óvodás korúak vonatkozásában. Én személy szerint csak fél éves kor előtt, valamint 7 éves kor után javaslom, a két életkor között többet árt, mint használ, már amennyire én belelátok. Nem vagyok pszichológus, hanem pedagógus, így nem minden szempontból és nem elég mélyen látom a kérdést, bár mivel a szakmám gyakorlatközpontú, így van olyan vonatkozás, melybe meg a "szimplán" pszichológus szakember nem lát bele, míg én adott esetben lehet, hogy elég mélyen.

Szóval ez egy meglátás, amiről írok, tehát ha volna gyerekem, kizárólag az anyanyelvi fejlődését támogatnám fél éves kora, valamint kb 7 éves kora között.

A Gyermeklélektan könyv egyébként kb 300 oldal, vagy talán több is, úgy rémlik. De ez azért nem okozhat gondot számodra, mert elegendő csak a gyermeke(i)d korosztályát érintő részeket fellapoznod belőle, meg az egy évvel későbbieket, olykor a korábbi évekről is, hogy lásd az összefüggéseket. Meg ha valami aktuális téma, életterület felmerül, hogy tájékozódj belőle. Szóval némileg "kislexikon szerűen" is használhatod, biztos, hogy segít. :) Nem szervesen összefüggő a könyv tehát, hanem "epizodikus", különféle témákkal és életkorokkal fejezetenként foglalkozik.

"Az ovis beszoktatást ùgy èrzem ùgy ahogy van elszùrtam."

Távból nem tudom, így van.-e, de ha így van, hát sajnos mindannyian emberek vagyunk és hibázunk olykor, visszacsinálni már nem lehet, de ezt talán még lehet kellően kompenzálni, az általad az előző hozzászólásomban vázolt módon, de lehet, h körülményes lesz egyeztetni a pedagógusokkal, hogy te most egy hétig csak egy órácskára vinnéd úgy, hogy az ovi épületében lehet 2-3 napig...

De ha belemennek a pedagógusok, akkor szerintem segíthet a gyermekeden, és rákövetkező héten meg csak 4 órára hagynád ott, de akkor teljesen ,tehát ne legyél már az oviban.

Persze ez logisztikailag is problémás lehet, nem látok bele az életedbe, se körülményeidbe, mivel ugye ha munkába jársz, talán nincs lehetőséged megoldani a szabit, vagy körülményesen csak.

Meg ugye a négy órázás... Hacsak nem rokon, vagy szitter viszi / hozza a gyermeked, a munkaidőd alatt...