Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Ti kire bíznátok inkább...

Ti kire bíznátok inkább kétéves kisgyermeketeket ebben az esetben?

Figyelt kérdés

Vissza kell mennem dolgozni, egyelőre részmunkaidőbe, és nem tudom, bölcsibe adjam-e a kisfiamat vagy inkább a nagymama vigyázzon rá? Utóbbi szívesen tenné, de nekem van egy olyan érzésem, hogy azért hébe-hóba lehet ez teher a nagyi számára, nem akarom őt terhelni állandó hétköznapos gyermekfelügyelettel, még ha nem is érezteti, hogy az volna, vagy lehet, tényleg nem az a számára.


A bölcsi annyiban volna csak jobb, hogy ott ugye kortársakkal is megismerkedhetne, a velük való szocializációt eltanulná (miközben rémesen féltem verekedésektől, ilyesmiktől).



2017. okt. 7. 18:29
 1/9 anonim ***** válasza:
39%
A bolcsi lenne a legjobb. Ha a nagyi szeretne unokazni,akkor bolcsi utan,vagy egyszer-egyszer ne add be.
2017. okt. 7. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 anonim ***** válasza:
57%

Bolcsi.

A nagymamanak nem ez a dolga, es a gyereknek is jobb a kortarsakkal.

1-1 delutan megint mas mint a rendszeres , minden nap.

2017. okt. 7. 20:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/9 anonim ***** válasza:
50%
Mindenképp bölcsi, főleg a rendszer, a szabályok, a közösség, kortársak miatt...
2017. okt. 7. 20:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
37%
Egyértelműen bökcsi. Nagyon fontos a gyereknek.
2017. okt. 7. 21:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
80%
Ha megoszható akkor mindkettő. Pl H-K-Sz bölcsi, Cs-p nagyi, és akkor mindenki boldog.
2017. okt. 7. 21:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
83%
Vagy delig bolcsi , utana nagyi
2017. okt. 7. 21:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
76%
Én tuti a mamára bíznám. Később majd úgyis kötelező lesz szocializálódnia az oviban, felesleges szerintem ilyen esetben így megoldani. Ott biztos lehetsz benne, hogy annyi figyelmet és szeretetet nem fog kapni a gyereked sem a kortársaktól, sem a gondozóktól, egyszerűen semmi lehetőség nincsen rá. A nagyinak meg ha nem probléma, akkor szerintem nem kell belemagyarázni, a legtöbb nagymama (ellenben azzal amit ezen az oldalon az anyák hangoztatják) szeretik az unokáikat. De persze beadhatod egy vadidegen környezetbe ahol biztosan nem kap maximális figyelmet annak ellenére, hogy még milyen kicsi, te tudod... (ja és nekem is voltak bölcsisek a lányaim, az elsőnél inkább átvittük magánbölcsibe, bár a helyzet jobb volt mint államiban, de ha tehettem volna 1000x inkább a nagyi)
2017. okt. 7. 23:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
50%

Ez a nagyitol is fugg.

Neked kell tudni.

Hany eves ?

Fizikailag hogy birja?

Turelme mennyi van ?

Gyogyszert szed- e ? ( pl nyugtato )

Elsosegely alapismeretek ?


Egyszoval mennyire bizol meg benne ?

Az, hogy 30-40 eve mar felnevelt gyereket azt ne szamitsuk.


Nalunk pl nem lenne opcio sajnos a mama, az egyik 70 a masik 75 eves, gyogyszert szed ( komoly mint pl Sanax ), alkoholproblemak 40 eve, feledekenyseg, a masik a mobilt nem tudja kezelni stb stb.


Neked kell tudni.

2017. okt. 8. 00:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
45%
Bár már biztos megoldódott, de szerintem a nagymama sokkal jobb lehetőség! A bölcsire nincs szüksége egy pici gyereknek, szocializálódni ott az óvoda! 1-3éves korig biztonságra és szeretetre van szüksége egy picurnak, kortársaival találkozhat játszótéren, egyéb helyeken! Természetesen aki másképp nem tudja megokdani vgye bölcsibe a gyerekét, de ha van egy szerető nagymama, az nagyon jó dolog!
2018. ápr. 3. 14:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!