Van itt olyan aki valami modszerrel megtanitotta jatszani a kisgyereket?

Figyelj, akinek az ilyen korú "elvan", mint a befőtt egyedül, az vagy azért van el, mert az anyja/apja nagyívből tojik rá és a gyerek már hozzászokott, hogy ha megfeszül se foglalkoznak vele,

vagy azért van el, mert autista.

Neeem.

Az lenne ideális, ha veled egy szobában játszana, és néha rádnézne vagy odafutna hozzád.

Sosem tojtam le a gyerekem, inkább kívülállók szerint el van kényszetetve, és szívesen játszott 2 évesen is egyedül, amíg a közelben voltam. Persze odaszaladt gyakran meg oda is hívott, de amíg látótávolságon belül voltam, addig bátran és önállóan felfedezett.

Én azt mondom, ne szórakoztasd mindig, hogy rájöjjön, hogy egyedül is tud játszani. Hadd diktálja ő a tempót.

Ülj le vele először egy kupac játékhoz. Ne csinálj semmit, csak figyeld, mit csinál. Akármit próbál, engedelmeskedj, hadd legyen főnök. Ha odaadja a kockát, fogd meg és dicsérd meg, milyen jó ötlet volt odaadni neked a kockát. De semmi mást. Ha lehúzza a kezed a kockával, hogy építs tornyot, rakd le a kockát, és dicsérd meg az ötletét.

Tutti menni fog, nem fogtok csendben ülni egy adag játék mellett pár percnél tovább.

Legyél passzív, hadd irányítson.

Ha majd neked dirigál és veled megvalósíttatja az ötleteit, amikről tudja, hogy jók a dicséret miatt, már csak egy lépés, hogy a plüsseinek is dirigáljon és negvalósítgassa velük a terveit, ha te épp nem vagy erre kapható.

Rá kell éreznie az irányítás érzésére.

Hagyod dönteni eleget? Választhat magának zoknit? Játékot? Ruhát? Programot? (Persze csak a felajánlottak közül)

Amúgy az elég durva, hogy másféléves koráig nem volt rád nagyon igénye. Az enyémnél pont fordítva van, néha már elküld, ha épp játszik és olyankor nyomnék le neki egy puszit.