Hogy próbáljátok az olyan ételt megetetni a kisgyerekkel, amit az egyik szülő nem szeret?

Nálunk alap, hogy meg kell kóstolnia a gyereknek amit elé teszek, max ha ízlik neki nem eszi meg. Ha ízlik úgyis megeszi.

Ne kombináld túl meg agyald túl ennyire ezt a végtelenül egyszerű dolgot is, mert így egy botrányosan fárasztó küzdelem lesz a gyereknevelés...ugyanis ennél millió nagyobb dolog van ami felmerül majd.

Nagyon nem értek egyet abban, hogy meg kell enni mindent.

Ez nagyon káros szülői magatartás, ha kényszerítik a gyereket az evésre.

Mai napig emlékszem, hogyan tuszkolták belém erőszakkal a paradicsomos káposztát és a spenótot, mert "csak pár kanállal", de ennem kell belőle. Mai napig rá se bírok nézni erre a kettő ételre.

Persze azt én sem hagyom a lányomnak, hogy úgy mondja valamire, hogy nem szereti, nem kéri, hogy meg sem kóstolja. Viszont ha egy picit, akár csak fél kanállal megkóstolta és nem ízlett neki, eszembe se jutna erőltetni. Nekem felnőttként is vannak kedvenc ételeim és olyan is, amit nem szívesen fogyasztok.

A férjem a halat utálja, még a szagát is, mindig csak akkor sütöm, ha tudom, aznap későn ér haza, hogy kiszellőzzön a lakás. Viszont a lányom hiába tudja, hogy az apja utálja, ő imádja.

Mindenkinek külön, saját ízlésvilága van.

Nem kell addig közölni vele, hogy az apja nem szereti :)

Egyébként én azt mondanám neki, hogy elég megszagolnia, és akkor kóstolja meg, ha az illata tetszik. Sosem találkoztam még olyan kajával, aminek a szaga bejött, de az íze nem, a kettő összeköttetésben van az agyban. És utáltam, amikor olyan kaját kellett megkóstolnom, aminek már a szagáról tudtam, hogy rossz lesz...

Külön persze nem csinálnék mindenkinek más kaját, akinek nem ízlik, kapna egy szendvicset aznap, vagy ami előző napról maradt.

1. van olyan étel, amit mindketten utálunk, a gyerekek mégis kétpofára tömik, pl hal.

2. a férjemnél válogatósabb pacákot nem hordott a hátán a föld, a gyerekeink sajnálják, hogy szegény apa, nem tudja, mit hagy ki, és tömik befelé pl. a spagettit. :)

3. ez a mindent meg kell enni hülyeség. Megkóstolni igen, de ha utálja a gyerek a csirkecombot, akkor neki igenis bedobok egy halrudacskát, magamnak meg évente kétszer sütök csirkét.

Eszembe jutott apám, aki sok ételt nem eszik meg. Ránk ez nem volt hatással, max. kinevettük, hogy nekünk több túrógombóc vagy ananász jut.

Ha meg kifogsz egy olyat, mint az én fiam, tök mindegy lesz. Én bármit felzabálok, nincs étel, amit utálok, az apja se egy nyúlbéla, de másfél éves és megint egy olyan napon vagyunk túl, mikor akarmit tettem elé, semmi se kellett. Megszagol és megkóstol és löki el.

Na hát rajtam ki vannak akadva azok az ismerőseim, akik meg belenyomják a gyerekbe a kaját és trükköznek, hogyan nyomjanak le "még egy kanállal".

Szerencsére tényleg ez egy eltörpülő gond, majd eszik, ha rájön, hogy jó az.

(Anyatejes amúgy)