Hogyan tanithato meg, hogy hagyjon teret a felnötteknek?

Már megint te?

Egyébként miért nem viszed magaddal és csinálsz játékot pl.: a házimunkából is?

Pedig ez csak úgy működik, ha érdemben foglalkozol vele. A panírozás a konyhában 100× nagyobb élmény neki, mintha bennt ülnél a szobába és oda tolnád az autót vagy a dínót ahová ő mondja. Az utóbbitól én is hülét kapok és a gyereknek sem akkora élmény.

Szóval, ha mutatsz neki valami új dolgot vagy együtt dolgoztok kb fél órát, akkor több mint egy fél óráig el tud játszani ő is.

Most én is kezdek egy kicsit szétcsúszni, mert betegség miatt már több mint egy hónapja össze vagyunk zárva a lakásba. Lassan kifogyok az ötletekből de ezt csak így lehet normálisan csinálni.

Felismerhető vagy a fogalmazás módodról és a "problémaidról".

És igen, sokkal jobb lenne belevonni a gyereket a közös tevékenységekbe. Nagyon élvezik. Én pl veszélyeztetett terhesség miatt voltam kénytelen is segítségül hívni. Ha dupló és teregetés közül kell választani, a fiunk mosollyal jön teregetni. Persze az is játékos formában. De mosógépet is bepakolja, szétválogatja a ruhákat (fehér, világos, színes, fekete). De főzésnél is jó segítség, pucol és mossa a zöldségeket. De pl a férjemmel fát is hord. A téli fakeszletet meg ketten pakoltuk be, meg volt őrülve érte (akkor még nem voltam terhes, egyszerűen tetszett neki). A gyerekek ilyen furák. Nekik nem mindig az a játék és szórakozás, amit mi annak gondolunk. 😊

Gondolom ovis, így hétköznap alig vagytok együtt? Mert akkor szerintem reális igény a részéről, hogy este veled lehessen.

Egyébként mi a 2 évesünknek is szólunk már, hogy anyának vagy apának most dolga van, várj kicsit. Sőt, kezdjük arra is szoktatni, hogy ha beszélgetünk, akkor is várjon a sorára. Nehéz így türelemre inteni, mert néha megérti, néha nem, de mi úgy gondoljuk, hogy el kell kezdenünk. Persze kb 3 percet kell csak várnia, nem az megy, hogy nem foglalkozunk vele. Ne érezz emiatt bűntudatot, ha egyébként sokat vagytok együtt, mert ez is a szocializáció része.

Gondolom ovis, vagy max délutántól van veled, és a pároddal(?). Akkor nem megoldható, hogy egyikötök vele foglalkozik másik meg főz?

Amúgy meg tipikus példája a nem átgondolt gyerekvállalásnak!

Beállok melléd sz$aranyának kedves kérdező.

Én 15.30ra megyek érte oviba,20.30kor megy aludni.

Apa 7 előtt nem ér haza.Eszik,fürdik,szeretjük,de totàl hulla,nincs sok haszna.

Szóval ez nekem nettó 5 óra a kicsivel,aki mondja-mondja-mondja,mint a szakramentum,megállás nèlkül jön-megy,mint a hurrikán.

Kb.10-15 percre köti le valami,ha 30 perc,az már nagy szám.

Ezt most vetítsétek le 5 órára!

NAPI 5 ÓRÁRA.

Szóval néha tènyleg piszok jó lenne 30 perc EGYEDÜL a konyhában.

De mi már csak ilyen vacak anyák vagyunk.

Beindítsuk kedves kérdező?:

Gyere sírj a vàllamon....