4 éves fiam ma azt mondta: a mamát jobban szereti, mint engem?

:DD

Nyugi, teljesen normális ebben a korban.

Nem meggondolatlan, akkor ő ezt úgy is gondolja, de persze valóságban téged is imád, nyugi.

Nálunk, ha valamiért leszidom, egyből apa lesz a favorit, volt, hogy egy ilyen után azt mondta nekem az 5 éves lányom, hogy én vagyok a világon a legrosszabb anyuka. Persze egy másodpercig se gondoltam, hogy igaziból mondja, rá pár percre meg már nyaltuk-faltuk egymást :D

Amikor a nagyi vigyáz rá, akkor alig akar hazajönni, nem örül nekem mikor megérkezem, akkor ő a kedvenc. Amit nem is csodálok mondjuk, mert ha a nagyival van, akkor ő szinte a fenekét is kinyalja annyira kényezteti :))

Pillanatnyi benyomásokat szokott megfogalmazni az óvodás korú. Még nem képes az érzelmeit kellően differenciáltan megfogalmazni. A "szeretet" szót sokszor az aktuálisan kellemes benyomásra használják, és olykor kizáró jellegű ("Őt szeretem (most) mert tőle kaptam valamit, tehát (most) másokat kevésbé szeretek").

Általában tehát nem a szó valódi értelmében vett szeretetet értik általában az óvodások, bölcsődések, hanem inkább az adott örömet személyhez kapcsolják - átmenetileg.

Szaknyelven szólva onnan gyökerezik óvodás és bölcsődés korban ez, hogy még egocentrikusak.

Ez nem egoizmus, nem önzőség, hanem egy szempontú megközelítés: mindent a saját szemszögén keresztül néznek a 4 évesek és a kisebbek és egyszerre csak egy szempontot vesznek figyelembe, általában egy aktuális szempontot, ezen belül is érzelmi benyomást (ami általában 5 évesen kezd megváltozni, tehát már kezd decentrálni a legtöbb 5 éves korú).

Öntudatlan szótár, 4 (esetleg 5) éves korig:

"Utállak" = nem tetszik nekem, amit most csinálsz (velem).

"Szeretlek" = tetszik nekem, amit most csinálsz (velem).

"Őt jobban szeretem" = tetszik nekem, amit most csinált velem ő (velem).

Eléggé képlékenyen fogalmaznak sokszor ilyen életkorban. Egy nap, egy óra, egy perc múlva meg az lesz a favorit, akit előzőleg kevésbé szerettek.

A barátságok is könnyen jönnek és könnyen mennek, 4 éves korig. Az 5. életév tehát sok ilyen szempontból átmenet. De részben az egyéni temperamentum és környezeti hatások (neveltetés) is belejátszhat, mégis az életkori sajátosság a döntő legtöbbször, az ilyen megfogalmazásaira nézve.