Egy kis támogatást kérnék. Ugye ez javulni fog a beszéd tanulással?

Ha úgy érzed, hogy a viselkedése eltér a korban hozzá hasonló gyerekektől, akkor érdemes felkeresni egy megfelelő szakembert.

Persze lehet, hogy teljesen átlagos és a korának megfelelőek a reakciói, de ezt látatlanból nehèz megmondani.

Természetesen először a gyerekorvosnak érdemes megemlíteni az észrevételeidet.

Persze, normális, de elég hamar megtanítottam rá, hogy attól, hogy türelmetlenül ordít, sikít NEM fogja előbb megkapni azt, amit kér, mert NEM értem, mit akar.

Nehéz két-három hét volt, de fáradtságos munkával megtanulta, hogy ha valamit nem értek, ne guruljon be, hanem mutassa meg. :)

Az én lányomnál is volt ilyen időszak. Én ilyenkor egyszer elmondom, hogy miért nem lehet még amit nem lehet, utána pedig figyelmen kívül hagyom az ordítást. Ez van.

Az olyan helyzetekben meg ahol csak várni kell valamire, megpróbálom szórakoztatni. Pl. ő nyomhatja meg a mikrohullámú sütő gombját. Megmutatom neki, hogy forog benn az étel. Megmondom, hogy ehet majd, ha a gép sípol. Ha tízig ért a számláló, akkor visszaszámolunk együtt, aztán "Pííí-pííí!". Ezt szereti :). Így csak akkor kezdi el a nyafogást, ha a sípolás után nem veszem ki azonnal az ételt, mert épp mást csinálok :).

4-es vagyok.

Nehezen, sokszor állt és sírt, hiába csináltam bármit.

Volt, mikor simán otthagytam, mert már túlsággal belelovallta magát, és amíg látott, csak azzal foglalkozott.

Mikor "eltűntem", akkor átváltott "hol van anya" - sírásba, de legalább kizökkent az előző problémából. Miután "megtalált", megnyugtattam, és kértem, hogy mutassa meg, mit szeretne.

De sajnos volt arcmosás is, mert már fuldoklott a sírástól.

Amikor "csak" türelmetlen volt, akkor meg hangosan énekeltem, mert attól hogy ordít a kajája nem lesz kész előbb, de az éneket szerette már piciként is.