Bajt okozhat, hogy én őszintén beszélek a gyerekemmel a halálról?

Nem. Jol csinaltad. Ha kerdez, valaszolj oszinten.

Mindig az o szintjehez kepest persze.

Te csinálod jól, ha egy gyerek kezdettöl tud arról, hogy az emberek meghalnak, akkor nem lesz semmi számára akkora trauma egy esetleges haláleset, mint ahol ezt tabutéma.

A halál az élet része és ezt természetesen kell kezelni, a gyerek lelki fejlödésének az árt, ha ettöl elzárják a szülök és nem tudja természetes dolognak elfogadni.

Emellett ha egy gyerek valamit kérdez, arra mindig a valóságnak megfelelöen kell válaszolni.

Szerintem semmi baj nincs ezzel.

En is beszeltem veluk mindenrol, ami szoba kerult es kerdeztek rola. Nyilvan az eletkoruknak megfeleloen, de nem zarkoztam el semmilyen tematol, az elettel, erzesekkel kapcsolatos dolgoktol pedig foleg nem. Ebbe beletartozik a halal es a szuletes is.

Nem erzem hatranyat, a gyerekeknek sem lett semmi bajuk. Negy eves korukig csak a szuletes jelensegevel talalkoztak, sajnos azota a halallal is, mert 3 even belul harom csaladtagot temettunknel (2 dedszulot es Edesanyamat, tehat s gyerekek nagyijat). Egyaltalan nem bantam, hogy a gyerekek tudjak, hogy mirol van szo es nem akkor kell hirtelen megerteniuk az egeszet, amikor a valosagban is talalkoznak vele.

Igy is pl a dedszulok halalat “termeszetesebbnek” vettek, konnyebben kezeltek, mert idosek voltak es betegeskedtek is mar az utolso evekben.

De Edesanyam nem volt beteg, aktiv volt, nem volt idos es stroke-ja lett, egyik pillanatrol a masikra haldoklott. Ezt eloszor nem ertettek a gyerekek, azt hittek, hogy Mama csak kicsit beteg, korhazban van, meggyogyul gyorsan es hazajon. Igy amikor kiderult szamunkra is, hogy nagyon sulyos az allapota, akkor a gyerekeket is felkeszitettem ra, hogy sajnos Mama nem csak kicsit beteg, komoly baja van, lehet, hogy soha nem lesz mar a regi, de el is veszithetjuk.

Sajnos igy tortent, meghalt. Ezt nehezebb volt feldolgozniuk, mert hirtelen tortent es eleinte el sem hittek, kesobb igazsagtalannak ereztek (mint mi is).

A baratnomek a masik nezopontot tartjak jobbnak, nem beszelnek a halalrol egyaltalan a gyerekeknek. Annyira nem, hogy amikor a Dedijuk meghalt egyszeruen nem szoltak rola. Nem mentek a gyerekek a temetesre, de a sirhoz sem utana. Nem pici gyerekek, 11 es 6 evesek voltak. Hetek teltek el, mire elmondtak a gyerekeknek, akkor is azert, mert mar naponta kerdezgettek, hogy miert nem latogatjak meg a Dedit.

A kicsi kb semmit nem ertett hirtelen a dologbol, a nagyobb gyerek pedig kiakadt, hogy nem szoltak neki. Nyilvan o mar megtudta mashonnan, hogy mi a halal, hiaba volt tabu otthon, akkor is tudta. A kisebbik azota is abban a tudatban van, hogy a dedi csak alszik, de majd egyszer felebred, ha kipihente magat. En nem ertem, hogy ennek mi ertelme, de ez az o dontesuk.