Szokásos, gyerekkel kiabálós kérdés. Tudom, hogy igazam volt, mégis szörnyen érzem magam. Ti hogyan juttok túl ezen az érzésen?

hát nálam ennél jóval előbb elszakad a cérna. én még itthon vagyok velük, 3,5 a nagy, 1,5 a kicsi, és most jutottam el oda, hogy sok volt, jó lenne már visszamenni dolgozni (egyéb okok miatt most nem tehetem meg) és nagyon nehezen viselem a nagyobbik dacosságát, és a kicsi még csak most fogja elkezdeni, ráaádsul állandóan gyepálják egymást, általában 3 perc alatt megy bennem fel a pumpa, tudom hogy nem jó se az üvöltés, se a szobába becsukás, se a kézre csapás - de mégis akkor hogy a fenébe lehetne őket fegyelmezni, persze utólag higgadtan mindig megbeszéljük, meg próbálom én is mindig tartani magam, de ez egyre kevésbé sikerül. Meg sose ütném őket, a kézrecsapás is csak akkor történik, ha testileg veszélyezteti önmagát vagy a kicsit, mert egyszerűen a kiabálás teljesen hasztalan náluk, mintha meg sem hallanák, az egyetlen amire jó, hogy én leszek tőle ideges, meg hogy a nagy is egyre többet kiabál velünk, ami nyilván a rossz példamutatás eredménye.

Én megértelek, a hétvégék nekem is pokoli nehezek, a férjem hétvégén sincs itthon, egyedül vagyok velük hétfőtől vasárnapig, a nagy már nem is alszik délben, ezért a hétvégék kimondottan nehezek.

Persze, hogy nem dől össze a világ egy kiborulástól, viszont a kérdésed alapján úgy jött le, hogy mindig kioktatod őket a helytelen viselkedésük után. Na ezt kell abbahagyni.

A gyerekek nem hülyék, ha ott helyben kiabálva mondod el, hogy mérges vagy rájuk, mert szaladnak, tudni fogják, hogy ez van. Azt is tudják, hogy elütheti őket az autó vagy akármi, nem kell minden egyes alkalommal lenyomni a szentbeszédet. Elég a kiakadás helyben, ami magától jön, tudni fogják miért van, anélkül, hogy a szájukba rágnád mit miért csináltak rosszul.

Ezen meg lépj túl, nagyritkán mindenkinél elszakad a cérna. Ha nagyritkán van, mittudomén évente max2x, akkor nem fog rossz érzést kelteni a gyerekekben. Ez a belefér kategória.

Hangsulyozod, h altalaban higgadt vagy. Elvarod magadtol, hogy az legyel, ezert inkabb elfojtod a duhodet. Hat most kiadtad. Igy egyszerre, az 5 evnyi elfojtast. Gondolom azota szent a beke :)

En azt tanacsolnam, hogy ne akarj mindig olyan tokeletesen higgadt maradni, ne fojtsd el az indulataidat. Ahogy elottem is irta egy valaszolo: ha duhos vagy, nem baj, ha tudja a gyerek, hogy az vagy. Nem kell oket lenyelni keresztbe, de nem szabad szegyellni es takargatni az erzeseinket. Az erzesek amugy is rajtunk kivul allo dolgok. Persze tudom, h lehet hagyni vagy nem hagyni, hogy valaki kihozzon a sodrunkbol, tudom, h ez hozzaallas kerdese, de nem errol beszelek. Hanem az elfojtasrol.