Hanyszor ismeteltek meg egy dolgot, ami tetszik egy kisgyereknek?

Első vagyok, ne legyen , ezzel teszel jót neki.

Ha már most állandóan egész nap foglalkoztatva van, ki van szolgálva, egész nap az van amit ő akar, hidd el ebből később neki lesz gondja.

Nem pont , Ilyen de ez hasonló, ahogy az exem viselkedett a fiával, amikor nálunk volt a fia, négy éves volt a gyerek , ha egy szót mondott az apja ugrált, öt féle reggeli volt előkészítve még akkor is nyávogott hogy ez se jó az se jó, reggel 6 kor ordított hogy játszunk! Játszunk, ajándékot akarok ajándékot akarok!

Ugyanezt csinálta az anjával is, milyen lesz ez a gyerek közösségben, meg idősebb korában? Ki fogja ezt elviselni?

A te eseted, pont ugyanez csak ( még ) kicsiben.

Mi pl. nemsokára indulunk a játszótérre, ott is az van , hogy azt akarja ott legyek vele a csúszdánál, persze ott is vagyok 10 percig , de 10 perc után leülök, mert igenis nekem is van jogom arra , hogy üljek 10 percet , és három évesn igenis le tud magától is csúszni.

Én mindig azt csináltam, hogy ha már abba akartam hagyni, akkor kértem, hogy hagyjuk abba. Ő persze mondta, hogy neeee, hogy még egyszer. És akkor mondtam, hogy jó, még egyszer, de az lesz az utolsó. És ezt így gyakorlatilag mindig hiszti nélkül elfogadta.

(Nem írtad, mekkora gyerekről van szó, én olyan életkorra gondoltam, amikor már kicsit jobban beszél, mint egy-egy szó, ill. szépen megérti, amit mondok neki.)

Jaaaajjj, igen, ez annyira jellemző a kisebbekre😊egy bölcsisem és egy ovisom van, napi szinten lejátszódik közöttünk ez a jelenet, akár többször is különböző helyzetekben.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy ekkora gyermeknek szüksége van az ismétlésekre, azokból tanul rengeteget. Tehát ha nem sietünk (nyilván az is fontos, hogy én milyen lelki és mentális állapotban vagyok, de képes vagyok szuperül összekapni magam), engedek a sokszori kéréseknek, és ismételgetünk. Rajzolni mondjuk nem igazán megy, abban nem vagyok olyan komfortos, így abba bele szoktam menni, hogy mindkét gyereknek lerajzoljam ugyanazt, de hogy egy cicát kismilliószor, azt inkább próbálom elkerülni, és feldobok vmi más ötletet. Általában szoktak örülni, a lényeg, hogy ne érjen véget elvágólag a tevékenység, főleg, ha élvezik is.

Viszont a szerepjátékszerű jeleneteket képes vagyok unásig ismételni Velük, ha kérik, ugyanis a szerepjátékozás a legfejlesztőbb. Persze, egy idő után elég monoton számomra ugyanazokat a kérdéseket feltenni, ugyanazokat válaszolni, úgyhogy ilyenkor próbálok egy kicsit kreatívan alakítani a sztorin. Ez is tetszeni szokott Nekik.

Összességében amikor Nekik adom az időm, azt úgy teszem, hogy többnyire Rájuk bízom, mivel töltjük ki. Ha nagyon rákattannak egy dologra, engedem egy ideig, aztán próbálom picit terelni a figyelmüket.

Tevékenységet, Velük történő játékot sosem szoktam hirtelen abbahagyni, még ha mennék is a dolgomra, annál lohasztóbb nincs, mint amikor a lelkes kisgyerek a szülő unott ábrázatával találkozik.

Szeretek Velük lenni, még a sokszor ismételt játékokban is próbálom felfedezni a szépet, az értékeset. És persze a legnagyobb érték, hogy Velük játszhatok. Mióta a közvetlen környezetemben meghalt egy kigyermek, és láttam a család fájdalmát, megpróbálok minden a gyerekeimmel töltött percet ajándéknak felfogni.

6-ra:

Hú, nagyon egyetértek veled, nagyon szimpatikusakat írsz! :-)

Különösen ezek megszívlelendő dolgok:

"a lényeg, hogy ne érjen véget elvágólag a tevékenység, főleg, ha élvezik is"

"Tevékenységet, Velük történő játékot sosem szoktam hirtelen abbahagyni, még ha mennék is a dolgomra, annál lohasztóbb nincs, mint amikor a lelkes kisgyerek a szülő unott ábrázatával találkozik."