Anyukák! Hogy tudtatok lemondani hosszú-hosszú évekre a karrieretekről?

Gyerek mellett az nem működik, hogy mindkét szülő a karrierjének él. Max. akkor, ha más neveli fel a gyereket. Számomra már az is elfogadhatatlan lenne, amit a férjed csinál. Szerintem mindkét szülőnek részt kellene venni a gyerek életében.

Én sem álmaim munkahelyén dolgozok, de gyerekbarát több szempontból. Ezt az utat én választottam, tudatosan már a gyerekvállalás előtt évekkel ilyen helyet kerestem. Jól keresek, sok a szabadság, rugalmas a munkaidő és csak heti 40 óra, bármikor mehetek táppénzre, szakmailag viszont nem kihívás. Sokkal többre lennék képes és nem is élvezetes.

Bár én még nem tartok ott ahol te. Mi még csak most várjuk az első babát.

De nagy előre gondolkozó vagyok, így még mielőtt belevágtunk, én ezeket átrágtam magamban illetve a párommal is megbeszéltem.

Én is egész jól kerestem, de elképesztően sok munkával. Viszont élveztem, nyilván nem minden pillanatát. De tele volt minden napom szakmai kihívásokkal.

Most hogy már pocakos vagyok lényegesen kevesebbet dolgozom. És szoktatom magam a gondolathoz, hogy ide nem jöhetek vissza dolgozni. Mert ez a munkahely pici gyerekkel nem összeegyeztethető. Valószínűleg visszamegyek majd az előző munkahelyemre, ami hivatás szempontjából ugyanaz, és bár évekkel ezelőtt eljöttem, még mindig visszavárnak. De szakmai szempontból akkor nulla az a hely... minden nap ugyanaz, semmi kihívás, se gondolkozás, se igazi szakemberek... épp ezért jöttem el, mert kinőttem azt a helyet.

Na de anyagilag nem lenne sokkal kevesebb a pénz, és a mostani egy óra helyett, 10 perc alatt a munkahelyemen leszek.

Én már most nehéznek élem ezt meg, pedig még csak pocakos vagyok. De igyekszem erre rákészülni, hogy ha úgy döntöttünk, hogy gyerek, akkor bizony az én szakmai életem háttérbe szorul, évekre, de lehet, hogy végleg. Viszont próbálom azzal vígasztalni magam, hogy legalább a stressz is kevesebb lesz a munkám miatt.

Én olyanokon gondolkozom, hogy majd hobbikat keresek, amikre korábbban nem volt időm. És ezekben is lehet ám kihívást találni bőven, és behozhatja azt az érzést, ami a munkából majd kimarad.

Legalábbis én ezt találtam ki, az idő meg majd eldönti jó ötlet volt-e, vagy sem... :D

Multinál vagyok magas beosztásban már nagyon fiatal korom óta. 1. gyerek 2 éves korában mentem vissza, akkor már nagyon hiányzott és örömmel folytattam. Azóta még magasabbra kerültem, de rengeteg melóm volt...havi zárásokkor 12-13 órák, hetvegék.

2. babát szültem tavaly, 7 év korkülönbséggel a nagyobbik után. És örömmel jöttem el babázni. Még van egy évem itthon, de megmondom őszintén: a keresetem hiányzik hisz naggggyon jó fizum volt, de a karrierem nem. Imádok babázni újra, olyan a nagy hajtás után, mint egy megérdemelt édes pihenés :) A tűsarkút, kosztümöt és laptoptáskát (ami már-már a kezemhez nőtt) Adidas superstarra, laza szaggatott farmerre és csini tatyóra+babatáskára cseréltem, imádok a lányommal (és most nyári szünetben az elsős fiammal) jönni-menni, soha életemben nem voltam még ennyire boldog, ennyire "egyben".

Persze vissza kell mennem dolgozni, de nem érdekel hogy mennyire leszek menedzser vagy bárakármi....mert megtanultam mi az igazi boldogság :) A nagy fizu hiányozni fog, ha nem ugyanoda megyek vissza (hisz azt a hajtást 2 gyerek mellett nem vállalhatom az tuti), de nem számít. Persze a kiesett pénz igen, de maga a karrier már nem. És ez okoz egy kis megkönnyebbülést :) Olyan most "letenni" a nagy karrierista üzletasszony kényszerét, amit 22 éves korom óta hajtok-űzök, mint anno letenni a cigit. Tiszta vagyok :)

Sorstárs voltam 3 évig, aztán változtattunk. Nem áldozatnak kell lenni, és külső körülményeket okolni a kialakult helyzetért, hanem tenni ellene. Egy család egy egység. Értem én, hogy fontos a pénz, de mennyire? Nem lenne értelmesebb kettő egészséges felnőttnek megkeresni X összeget, és nem megőrülni, mint így, hogy egy megkeresi az egészet, a másik pedig feladja az életét cserébe?

Beszélgessetek erről! A pénz nem minden!

Látom erre jártak az ősanyák, és lepontoztak mindenkit... akik el sem tudják képzelni, milyen az ha szereted a munkádat is a családod mellett.

Jöttek, láttak, lepontoztak... :) de véleményt írni már nem mertek!

Nincs az a pénz, amiért nekünk megérte volna, hogy ne legyen életünk.

Nektek a pénz volt fontosabb, hát most viseljétek a következményeket.