Karrier vs otthonlét? Ti nem éreztetek bűntudatot?
Most 26 hónapos a kisfiam, és adódott egy olyan munkalehetőség ami nagyon ritka, nem csak dolgozni ,de tanulni is tudnék, fejlődni a karrierembe, jó a munkaidő ,szóval elég álommeló .
Röviden, én pár hónapja még az oviba adástól is rosszul voltam, de hát muszáj beadni kötelező, így már nézegettem az óvodákat,de csak jövő szeptemberbe kezdte volna.
Erre meg most jött ez a lehetőség, és hezitálás nélkül jelentkeztem rá , most meg akkora bűntudatom van hogy csak na.. már nem egyszer sírtam el magam.
Hiszen ez a korszak soha az életbe nem jön vissza, odaadom idegeneknek a gyerekem csupa önzésből, ő annyira visszahúzódó,félős kisgyerek, nem olyan hogy bárkivel el van, és tudom mennyire fog sírni utánam, nagyon félek hogy eltávolodunk egymástól. Vagy meg fog haragudni rám.. Soha nem volt még idegennel, most meg bedobom a mélyvízbe.
De ha meg visszautasítom akkor is szar érzés van bennem hogy már kicsit monoton hogy minden napom azzal tellik hogy melyik játszótérre menjünk délelött meg ha hazér délután apja mit csináljunk , szeretnék valami új ingert, közbe meg mardos a bűntudat .
Nektek is ilyen nehéz volt ez?
Tudom oviba is ezt átélnénk, csak az kötelező, nem én választom hogy "eldobom" magamtól.
Ti hogy éltétek ezt meg? És a gyereketek 2 éves kor körül?
Egyáltalán ilyenkor csak magánbölcsi jön szóba, mármint hogy lekéstük a beiratkozásokat?
válasza:Ha jó a munkaidő, akkor így is fogtok tudni minőségi időt eltölteni egymással.
Ne legyen egyáltalán bűntudatod!
Az élet ilyen, előbb utóbb közösségbe kerül, attól még lehet egy csomó programotok.
Ja, és a legfontosabb, mielőbb tisztázd le ezt magadban, és ne agyald túl, az izgulásod át fogja venni, és erre egyáltalán ne vegyél készpénzt, hogy sírni fog utánad, hidd el, az anyukáknak sokkal nehezebb az elválás, mint a gyereknek. :D És csak minket utánoznak a gyerekek :D Ha látják rajtunk a feszkót, tuti ők is feszültek lesznek, ráadásul legtöbbször csak színjáték anyának, amit az oviban/bölcsiben művelnek.
Úgyhogy ne legyen bűntudatod. Azt a gyermeket fel is kell nevelni, amihez pénzre van szükség. Ha most jött egy ilyen munkalehetőség, meg kell ragadni. Lehet egy év múlva nem lenne.
válasza:se eltavolodni, se megharagudni nem fog rad, ettol ne is parazz. szerintem kicsit sok az, amikor anyuka ennyire tulfelti a gyereket. persze, legyen meg a kotodes, az nagyon fontos, de a kozossegtol ne feltsuk a gyereket, mert szerintem felesleges. ne legyen buntudatod, nem is biztos, hogy felvesznek...
minden anyukanak ( tobbnyire) nehez ez az elvalas, de a bolcsit ne ugy fogd fel, hogy eldobod magadtol, mert ezzel elegge degradalod a tobbit szulot is, aki bolcsibe adja a gyereket muszajbol.
Azért is raktam idézőjelbe, nem komolyan gondolom az eldobást, csak nem jutott eszembe más szó, pont ez az hogy anyagilag nem vagyunk úgy rászorulva hogy rögtön dolgozni menjek ,csak ilyen munka annyira ritka mint a fehér hó, és már csak egy hajszál választ el hogy felvegyenek.
Nem nézem le a bölcsis gyerekes anyukákat, most inkább kapaszkodok beléjük hátha mint ti is öntötök belém lelket, ezt senki nem mondta el hogy ilyen nehéz az elválás.
Meg magamat se értem ,eddig nem vágytam vissza dolgozni, most meg nagyon belefásultam a játszótér-bolt-játszótér körbe, pedig annyira tündéri kisfiam van 2 kezem összerakhatnám semmi nehézség nincs vele azon kívűl hogy nem alszik éjjel jól.
Ti gyereketek hogy viselte a bölcsit?
válasza: válasza:Engem folyton ilyen gondolatok kergetnek, és a férjemet is. A szülőséggel azért együtt jár szerintem ez. Ha visszamegyek dolgozni, akkor azért mert nem vagyok vele eleget, ha nem megyek vissza, akkor meg azért. Ha keveset vagyunk vele, akkor azért, ha sokat, akkor magunk miatt.
Nálunk a bölcsőde minden nehézség nélkül ment, de nem jár 5 napot (2,5 éves). Egy szuper helyre jár, így nekünk csak hiányzik, de nem aggódunk érte, hogy van napközben és fotók is vannak róla, tudjuk követni a "programokat".:)
válasza: válasza:Én úgy éltem meg, hogy végre kiszabadultam a "börtönből".
Imádom a fiam, szeretek anya lenni, de felnőtt ember vagyok, és 2 év után a 0-24-es gyerektársaság kicsit sok volt.
Alig vártam, hogy felnőttek között lehessek.
Nem hinném, hogy ettől rossz anya lennék. Persze, van férjem, néha ő is volt vele, de az nem olyan.
Ő is nagyon félénk volt. Ha játszón odament hozzá egy gyerek, otthagyta. Csak velem játszott ott is. Most 5,5 éves. Pont a napokban beszélgettük az apjával, milyen jót tett neki a közösség, mennyit szocializálódott. Most már szívesen játszik idegen gyerekkel is. Persze ez lassú folyamat volt, de jót tett neki a közösség (ahol én nem voltam ott).
Na pont ez az utolsó, fiam is ilyen típus, mindenkti előre enged játszótéren, bárki elveheti a játékát, nagyon visszahúzódó.
Hogy viselte nélküled a gyerekkori konfliktusokat? Nem voltak agresszív gyerekek a bölcsibe? Hogy viselte az elválást?
válasza:Szerencsére nem voltak bölcsiben sem, és oviban sincsenek kimondottan agresszív gyerekek. Rossz van, de nem agresszív.
Bölcsiben egy domináns gyerek lett a barátja, aki nagyon békés nyugodt fiú, úgyhogy nem volt gond, mindig bevédte. A mai napig barátok, összejárunk anyukával.
Az oviban a csajok imádják. Meg úgy általában. Szerintem pont ezért, mert ilyen kis alkalmazkodó. Amikor jövünk el, kb kórusban köszönnek el a gyerekek, és ha játszón találkozik ovistársal, kb rohannak hozzá, és megölelik.
SZóval ez a kis mulya természete abszolút előnyére vált.
Ja, és óvónéni mondta, hogy ugyan nem egy vezéregyéniség, de ne féljek, bizony odacsap, ha arról van szó. (termetre nem kicsi)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!