Tenyleg az en hibam, hogy sokat ebredt? Es az, hogy impulziv, es ha faradt, kiabal, es dobal?

nos, az én lányom 4 éves, még mindig 2-3 alkalommal kel éjjel (2 évesen vagy 5szor kelt) de sosem vettem magam mellé, mert nem akartam rászoktatni ilyesmire, mindig mellé ültem és mint egy hős, éjjelente akár 8szor fél órát is bent töltöttem nála, hogy visszaaltassam és visszamenjek az ágyamba, majd másnap zombi üzemmódban próbáltam eláltni őt és az újszülött kistesóját. Aztán eltelt 2 év, 4 éves lett és azt látom hogy hiába szoktattam önálló alvásra, mindig igényli hogy ott üljek mellette. semmit nem nyertem vele. Közben anyóséktól én is kapom hogy nem lett hozzá szoktatva az alváshoz stb....

na elmentem egy pszichomókushoz a rokonok unszolására, hogy márpedig a gyerek nem normális és minimum félőrült hogy még nem alussza át az éjszakát. Mit mondott? Hogy én hogy képzelem hogy nem veszem magam mellé amikor ez egy teljesen normális igénye egy gyereknek, és hogy a gyerekek 90%-a felkel még éjjel 4 évesen stb :D

na ott fogadtam meg, hogy senkire nem fogok hallgatni, úgy csinálom ahogy a gyerek alvása a legminőségibb és ahogy én se vagyok zombi. Fogtam egy kanapét, bevittem a szobájába, az első ébredésénél oda bemegyek, így ha megis ébred felül, lát, alszik tovább. a férjemmel így is meg van a közös esténk, közös ébredésünk ugyan nincs, de van egy kipihent gyerek és anyuka. a rokonokra meg nagyívben tojok, úgysem lehet a dolgokat soha elég jól csinálni.

A düh kitörések korral járnak, ebben azélet korban nem tudják máshogy kifejezni az érzelmeiket, túl csordulnak, sok a bennük levő feszültség a korlátok miatt, erről annyit mondott a pszichomókus, hogy a gyereknek egyrészt biztosítani kell dühöngő perceket, amikor magára hagyjuk a dührohamával (nyilván ott maradunk a közelben csak nem foglalkozunk vele hagyjuk hogy lenyugodjon és utána megbeszéljük mi nem működött) másrészt a lehető leghiggadtabban kell viselkedni, hogy azt tanulja el, hogy a konfliktusok hideg fejjel oldhatóak meg, és hogy az embernek meg kell tudnia nyugodni minden körülmények között, dühkitörések nélkül is.

JÓ MÓDSZER:

én a 2 évesem újabban minden hisztinél felveszem, magamhoz szorítom és rögtön rászólok és figyelemelterelek: "NYUGODJ MEG! HA MEGNYUGODTÁL, ANYA FELTESZ AZ ABLAKBA ÉS MEGNÉZZÜK JÖN E POSTÁS"

ez teljesen kizökkenti, hüppög még párat a vállamon, majd közli: megnyugodtam. és akkor megyünk a dolgunkra.

most már sokszor van hogy mikro sírni kezd valami miatt, oda jön, hogy "anya, megnyugodok?" ami nála azt jelenti hogy a vállamra jön megnyugodni, felveszem de már mondja is hogy megnyugodtam. Tehát egyre rövidebb idő kell neki hogy megnyugodjon.

Meg lehet az egészet lendíteni azzal, hogy mély levegővétel kifújással kíséred a megnyugtatási folyamatot, láttam már nem egyszer kisgyerekeknél, akik konfliktus helyzetben nem ütöttek, hanem láttam hogy szabályosan beszív- kilélegez mint egy felnőtt - gondolom így tanította neki az anyja és nagyon ügyesen le is higgadt tőle - 3 év körüli kisgyerek. szóval ezt bizony kezelni kell de nem lehetetlen

Amiket írtál totál normális életkori sajátosságok, plusz hozzá jön a gyerkőc személyisége. Semmi baj nincs se vele, se veled. Következetes vagy, türelmes, nem ordibálsz, tökéletes. Ennél többet nem is tehetnél.

Az alváshoz: nyugodtan aludjatok együtt, mert úgy tűnik, tulajdonképpen mindkettőtöknek az a jó. Akkor miért ne? Fogadj el egy tanácsot: mindent úgy csinálj, ahogy nektek jó. Figyeld meg, mi válik be - legyen szó bármiről - és csináljátok úgy. Ne hagyd magad mások által befolyásolni, mert egyrészt az ilyenek jó résza hazudik mint a vízfolyás, másrészt mindenki más, mindenkinek más váik be. Nincs egy szabály, ami szerint nevelni KELL, hanem a cél az, hogy rendben működjenek a dolgok, és ezt mindenkinek más módon sikerül elérnie. Ne szoktasd egyedül alvásra, ha egyikőtöknek sem jó. Jó fenét se érdekel, más hogy alszik. Aludjatok úgy, ahogy nektek jólesik :)

A 3 éves lányom szerintem, és mások szerint (család, óvónők stb) is egy tök nyugodt, jó természetű, kedves, könnyen alkalmazkodó, szófogadó gyerek. De, ha kicsit elcsúszik pl. a nap, és túlfárad, azt nála is abból lehet észrevenni, hogy minden kis hülyeségért elkezd sírni, hisztizni. 2,5 éves volt, amikor elkezdte néha átaludni az éjszakát, 2 éves kora után 2x kelt átlag, előtte ő is rengetegszer. És igen, ha próbáltam keménykedni, és külön altatni, még annyit se aludtunk, így mi is az együttalvást választottuk. Nekem is okoskodott mindenki, de a sírni hagyás szerintem igenis kegyetlenség. Hogy lásd a fényt az alagút végén, 3 éves, nagyjából átalussza az éjszakát, heti 1-2 alkalommal fordul elő, hogy felébred és kér inni, aztán alszik is tovább.

Vannak ilyen gyerekek, de akinek a leteszem és elalszik típus jutott, vagy épp képes volt hallgatni, hogy a gyereke utána sír a másik szobából órákig, és nem odamenni, az nem fogja ezt megérteni.