Van a szeretetnek mércéje? Éreztétek már, hogy annyira szeretitek a gyereketeket, hogy szinte fáj?
válasza:Köszönöm a választ! :)
Az az igazság, hogy nemrégiben megkaptam, hogy én "túlságosan" szeretem a gyerekeimet. Jólnevelt, nem elkényeztetett gyerekek, a lányomat "szeretetbomba"-néven említik az oviban. Kedves, szófogadó, csörfös kislány. De egy ismerősöm mégis megkritizált, hogy nem az életre nevelem őket, mert mindketten, már a 1,5 éves kicsi is mindenkivel kedves, megosztja a játékait, innivalóját, csokiját. És ez nem normális, nincsenek felkészítve a való világra. Nem értem. Ordítoznom kellene és verni őket, hogy "keményebbek" legyenek?
Köszönöm előre is a válaszokat!
válasza:nem! hülyeség! jól neveled őket. ha jószívű fajta, úgysem lehet erővel leszoktatni róla.
én is imádom a kislányomat. nagyon nehéz baba volt, most másfél évesen se kutya, de olyan édes huncut tud lenni, az a legnagyobb öröm nekem, amikor látom, hogy tele szájjal nevet és csillog a szeme! a kisujja körme drágább nekem minden másnál! :))))
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Még csak 1 éves a lányom, de amióta megvan érzem ezt a mély, kipusztíthatatlan, lobogó, forró szeretetet, amitől olyan érzésem van, hogy túlcsordul a lelkem.
De ha a feje tetejére áll, akkor sem dobálhatja az ételt a földre, nyúlhat a konnektorba, stb. És következetesen rászólok, ha kell tiltok, és vannak szabályok.
A férjem iránt is hasonlót érzek, de nem ilyen mélyen, fájdalmasan.
Szerintem nincs szeretet mérce, mégis azt látom, hogy van. Mert egy rokon anyuka ki tudta mondani, hogy "azért nem szeretem nagyobbik fiam, mert...". A kisebbiket meg agyon imádja közben.
Szerintem ilyen mély szeretettel szeretni és puhánnyá nevelni nem ugyanaz.
A mély szeretettel lehet családban bízó, kiegyensúlyozott, jó értékrendű felnőttet nevelni, aki tudjam, hogy szigor, büntetés, bármi mellett és ellenére őt szeretik és mindig helye van a családban. Mert így hátteret és múltat kap, amikre a jövőjét tudja alapozni.
Megint más a majomszeretet, amikor tutujka, meg öngyöm-böngyöm, meg mindent megengedek mert én szeretem, na ezzel lehet szerintem egy kezelhetetlen gyereket és antiszociális felnőttet "nevelni".
Sajna látom a példát.
Nagyon köszönöm a válaszokat!
Amiket a barátnőm hibaként említett :
- Nagyon fájt a fejem (migrén), ennek ellenére kivittem a gyerekeket a játszótérre, mert előző nap megígértem nekik. "És amit anya megígér, az úgy is van, cserébe ugyanezt várja el." ( Amúgy meg nem teljesen mindegy hol fáj e fejem? Két kicsivel otthon se tudnék lefeküdni...)
- Amikor a kicsi odajött hozzám a játszótéren és kérte a tízóraira hozott felkockázott gyümölcsöket, automatikusan elővettem az összes kis műanyag tálkát, villát és megkínáltam az ismerős gyerekeket, anyukákat. Mivel eleve mindig többet viszek, úgyis jön valaki, aki kér, nehogy kevés legyen. Én nem találok kivetnivalót abban, ha az anyukája engedélyével persze, de a gyerekeim akár a friss játszótéri barátait, játszótársait is megkínálja...
- Ha éjjel felébred valamelyik gyerkőc, megengedem, hogy közöttünk nyugodjon meg vagy épp aludjon vissza, nem küldöm / viszem azonnal a szobájába.
Én ezeket és a hasonló szitukat az anyaság velejárójának tekintem, nem áldozatnak. A gyerekeim tudják, hogy a szülői szoba ajtaja mindig nyitva, bármikor bejöhetnek. Ha megígérek valamit, akkor betartom. Ha valamit nem szabad, akkor nem szabad 150. alkalommal sem, de mindig elmondom, hogy nagyon szeretem, féltem, ezért ne tegye.
Ez már túlszeretés? Elég csak ráförmedni, hogy "Ne csinááádd mááá'! " ?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!